Célunk egy olyan hosszú távú városépítészeti, táj- és környezetrendezési vízió felvázolása, ami az elveszített természet-orientált szemléletet helyezi előtérbe, és irányt adhat a környék jövőbeli fejlesztéseinek.
"A terv több félreértést, tévedést tartalmaz. Hiba a külső várfal teljes elbontása és a várárok szinte tóvá alakítása. Ez feloldja a történeti vár érzékelhetőségét és túlzóan beavatkozik a történeti vízrendszerbe. A vízfelület fölé nyúló stégek inkább üdülő hangulatot sugároznak, mint egy kisvárosi központ terét. (...) A terv semmibe veszi a történelmi hagyományokat a várból színpadi hátteret képezve, nem kapcsolódik a városszerkezetbe, eltünteti a művelődési ház építészeti karakterét, léptékváltással megöli a kisvárosi hangulatot, mindezekkel nem szolgálja a kiíró elképzeléseit."
Tata és Tóváros 1938-as egyesítését követően a második világháború megakadályozta a Váralja önálló városközponti karakterének kialakítását. Az azt követő időszakban természetellenesen ért össze a város két fele, és míg új, szervesen illeszkedő építészeti karaktert nem kapott a terület, ezzel párhuzamosan a korábban meghatározó természetközeli hangulatából sokat vesztett.
Tata legnagyobb urbanisztikai erénye, hogy az épített és a természeti környezet szoros szimbiózisban él együtt. Jelen állapotában a tervezési területen a két karakter egyensúlya felborult, a természeti értékek háttérbe szorultak. A harmónia helyreállítása érdekében a víz által éltetett természetes adottságokat kell újra felfedeznünk a területen, hogy Tata Szívében is az Élővizek városa legyen. Ehhez megfelelően kell megválasztanunk a felújítás során létrehozott építészeti karaktert is, amihez támpontot az egykor a területet meghatározó uradalmi konyhakertek üvegházai adhatnak. Ezek az építmények nem uralták környezetüket, térelhatárolásukkal nem állították meg, csak finoman tagolták az őket körülvevő tájat.
A területet átszövő csatorna- és érhálózat a mai városszövetben nem tölt be meghatározó szerepet. A vízfelületek sűrű jelenléte sokszor az utcaszinten elhaladva alig érzékelhető, a fizikai és vizuális kapcsolat gyenge, a vízfolyások vízhozama alacsony. Ugyanakkor a víz jelenléte rengeteg, egyelőre kiaknázatlan lehetőséget ad a városrész karakterének meghatározásában, a terület fejlesztésének és értéknövekedésének lehet katalizátora.
Ha a víz központi szerepét előtérbe helyezzük, egy gyalogos- és kerékpáros-központú, természetközeli városrész képe bontakozik ki, mely a társadalom minden osztálya és korosztálya számára értékes rekreációs területekkel tölti meg Tata Szívét.
A tervezés során a feladatkiírással összhangban a meglévő épületek szerkezetének megtartásában, újraértelmezésében gondolkodtunk. Ezt nem csak a megfogalmazott elvárások és a költséghatékonyság, de a környezettudatosság szempontjából is fontosnak tartjuk. Ennek fényében a meglévő épületek kialakult beépítéséből el nem vettünk, hanem azt vizsgáltuk, hol és miként egészíthető ki a két tömeg oly módon, hogy az a városképi és funkcionális elvárásokra egyaránt kézenfekvő megoldásokat nyújtson.
A természetközeli tájalakítás és vízközpontú tervezés legfontosabb eszközei a mesterségesen szabályozott vízszintek megemelése, az épített akadályok felszámolása, visszafogott, alárendelt, új épített és burkolt felületek alkalmazása és a dús, vízi növényzet hangsúlyozása voltak.
Fialovszky Tamás, Kenéz Gerely, Szántó Hunor
Kulturális központ
Könyvtár
Városi köztér
országos nyílt tervpályázat
Tata, Magyarország
Kulturális központ
Könyvtár
Városi köztér
országos nyílt tervpályázat
Tata, Magyarország
Célunk egy olyan hosszú távú városépítészeti, táj- és környezetrendezési vízió felvázolása, ami az elveszített természet-orientált szemléletet helyezi előtérbe, és irányt adhat a környék jövőbeli fejlesztéseinek.
"A terv több félreértést, tévedést tartalmaz. Hiba a külső várfal teljes elbontása és a várárok szinte tóvá alakítása. Ez feloldja a történeti vár érzékelhetőségét és túlzóan beavatkozik a történeti vízrendszerbe. A vízfelület fölé nyúló stégek inkább üdülő hangulatot sugároznak, mint egy kisvárosi központ terét. (...) A terv semmibe veszi a történelmi hagyományokat a várból színpadi hátteret képezve, nem kapcsolódik a városszerkezetbe, eltünteti a művelődési ház építészeti karakterét, léptékváltással megöli a kisvárosi hangulatot, mindezekkel nem szolgálja a kiíró elképzeléseit."
Tata és Tóváros 1938-as egyesítését követően a második világháború megakadályozta a Váralja önálló városközponti karakterének kialakítását. Az azt követő időszakban természetellenesen ért össze a város két fele, és míg új, szervesen illeszkedő építészeti karaktert nem kapott a terület, ezzel párhuzamosan a korábban meghatározó természetközeli hangulatából sokat vesztett.
Tata legnagyobb urbanisztikai erénye, hogy az épített és a természeti környezet szoros szimbiózisban él együtt. Jelen állapotában a tervezési területen a két karakter egyensúlya felborult, a természeti értékek háttérbe szorultak. A harmónia helyreállítása érdekében a víz által éltetett természetes adottságokat kell újra felfedeznünk a területen, hogy Tata Szívében is az Élővizek városa legyen. Ehhez megfelelően kell megválasztanunk a felújítás során létrehozott építészeti karaktert is, amihez támpontot az egykor a területet meghatározó uradalmi konyhakertek üvegházai adhatnak. Ezek az építmények nem uralták környezetüket, térelhatárolásukkal nem állították meg, csak finoman tagolták az őket körülvevő tájat.
A területet átszövő csatorna- és érhálózat a mai városszövetben nem tölt be meghatározó szerepet. A vízfelületek sűrű jelenléte sokszor az utcaszinten elhaladva alig érzékelhető, a fizikai és vizuális kapcsolat gyenge, a vízfolyások vízhozama alacsony. Ugyanakkor a víz jelenléte rengeteg, egyelőre kiaknázatlan lehetőséget ad a városrész karakterének meghatározásában, a terület fejlesztésének és értéknövekedésének lehet katalizátora.
Ha a víz központi szerepét előtérbe helyezzük, egy gyalogos- és kerékpáros-központú, természetközeli városrész képe bontakozik ki, mely a társadalom minden osztálya és korosztálya számára értékes rekreációs területekkel tölti meg Tata Szívét.
A tervezés során a feladatkiírással összhangban a meglévő épületek szerkezetének megtartásában, újraértelmezésében gondolkodtunk. Ezt nem csak a megfogalmazott elvárások és a költséghatékonyság, de a környezettudatosság szempontjából is fontosnak tartjuk. Ennek fényében a meglévő épületek kialakult beépítéséből el nem vettünk, hanem azt vizsgáltuk, hol és miként egészíthető ki a két tömeg oly módon, hogy az a városképi és funkcionális elvárásokra egyaránt kézenfekvő megoldásokat nyújtson.
A természetközeli tájalakítás és vízközpontú tervezés legfontosabb eszközei a mesterségesen szabályozott vízszintek megemelése, az épített akadályok felszámolása, visszafogott, alárendelt, új épített és burkolt felületek alkalmazása és a dús, vízi növényzet hangsúlyozása voltak.