Impresszum

SOTE Egyészségtudományi Kar

A láthatatlan történet, avagy a jéghegy alja

A házak rétegesen ismerhetők meg. Amit mindenki észlel, az a ház arca, a főhomlokzat. A belső világ, a térstruktúra sokszor csak keveseknek nyílik meg. És még kevesebben látnak bele a tervek készülése során végzett hosszú előkészítő munkába. Ennek hol kisebb, hol nagyobb része a matek, hogy a pályázati kiírásnak és a rendezési terv előírásainak megfeleljen a terv, figyelve arra, hogy ez a megfelelés ne menjen az építészet rovására.

Ennél a pályázatnál különösen hosszúra nyúlt a számolgatós szakasz. Sok kísérletezés után találtuk meg azt a beépítési és térszervezési koncepciót, ami összebékítette a túlfeszített programot a szigorú rendezési tervi előírásokkal, s persze amit jónak is éreztünk. Az ilyen zsákban futás néha feleslegesnek tűnhet (pl. ha utólag kiderül, mégsem kötelező a kötelező…), de a sok kötöttség ad a koncepciónak egyfajta feszességet, amit szeretünk.

Egy mondat a ház arcáról is. A főhomlokzat esetében Az okos lány meséből ismert „hoztam is, meg nem is” volt a cél. Van is, meg nincs is. Tömör is és áttört is. Mintha egy korábbi téglafalból megmaradtak volna lebegő téglák. Téglából és téglahiányból szőtt téglafüggöny. Közte finom, alig érzékelhető acélsodrony háló. Egyszerű logikája teljesen mai, plasztikája révén viszont a századfordulós homlokzatokkal is talál kapcsolatot. 


Építész

Hőnich Richárd, Sólyom Benedek, Nagy Iván, Ábrahám Tamás, Hellenpárt György, Kenéz Gergely, Mudry Luca

Belsőépítész
Látványtervező
Tájépítész
Tervezőgrafikus
Kiállítástervező
Funkció

oktatás

Pályázat

nyílt tervpályázat - 2. díj

Év
2017
Helyszín

Budapest VIII. kerület

Budapest VIII.
,
HU
Megrendelő
Fotó
Díjak
Publikációk
Funkció

oktatás

Pályázat

nyílt tervpályázat - 2. díj

Év
2017
Helyszín

Budapest VIII. kerület

Budapest VIII.
,
HU
Megrendelő
Fotó
Díjak
Publikációk
#
388
#
388

SOTE Egyészségtudományi Kar

Summa

A láthatatlan történet, avagy a jéghegy alja

A házak rétegesen ismerhetők meg. Amit mindenki észlel, az a ház arca, a főhomlokzat. A belső világ, a térstruktúra sokszor csak keveseknek nyílik meg. És még kevesebben látnak bele a tervek készülése során végzett hosszú előkészítő munkába. Ennek hol kisebb, hol nagyobb része a matek, hogy a pályázati kiírásnak és a rendezési terv előírásainak megfeleljen a terv, figyelve arra, hogy ez a megfelelés ne menjen az építészet rovására.

Ennél a pályázatnál különösen hosszúra nyúlt a számolgatós szakasz. Sok kísérletezés után találtuk meg azt a beépítési és térszervezési koncepciót, ami összebékítette a túlfeszített programot a szigorú rendezési tervi előírásokkal, s persze amit jónak is éreztünk. Az ilyen zsákban futás néha feleslegesnek tűnhet (pl. ha utólag kiderül, mégsem kötelező a kötelező…), de a sok kötöttség ad a koncepciónak egyfajta feszességet, amit szeretünk.

Egy mondat a ház arcáról is. A főhomlokzat esetében Az okos lány meséből ismert „hoztam is, meg nem is” volt a cél. Van is, meg nincs is. Tömör is és áttört is. Mintha egy korábbi téglafalból megmaradtak volna lebegő téglák. Téglából és téglahiányból szőtt téglafüggöny. Közte finom, alig érzékelhető acélsodrony háló. Egyszerű logikája teljesen mai, plasztikája révén viszont a századfordulós homlokzatokkal is talál kapcsolatot. 


No items found.