Impresszum

Serlachius Múzeum

A helyszín és a terepviszonyok, valamint a tervezési program részletes elemzése után, földalatti bővítés mellett döntöttünk az alábbi megfontolások alapján

- Bármelyik oldalról próbálkozunk, nehézségekbe ütközünk. Északról az épület előtti tér és az un. Autere-ház, keleti irányból az érkezés felőli feltárulás, délről a helyreállított park és a kilátás a tó felé, nyugatról pedig a garázs és a jégverem vagy ellehetetlenítik, vagy akadályozzák a főépület jelentősebb méretű kiegészítését. Ha a bővítés a szigetre kerül, akkor az épületek közötti kapcsolat gyakorlatilag megoldhatatlan.

- A szimmetria nagyon erős kötöttségeket jelent, az ilyen épületek bővítése különösen nehéz feladat, ha azt az eredeti jelleg tiszteletben tartásával akarjuk megvalósítani. Az erős kontrasztra építő változatok esetében nehéz elkerülni az öncélúságot, ezek megítélése szubjektív.

- A részben, vagy egészében terepszint alatti megoldást kizáró körülményről nincs tudomásunk, az új és a régi a pályázati kiírás szerint bármelyik szinten összekapcsolható. A terepviszonyok lehetővé teszik a nagyméretű bővítmény elrejtését méghozzá éppen az ideális, keleti / délkeleti, vagyis érkezési oldalon.

- Az elhelyezendő funkciók igen jelentős része nem, vagy alig igényel természetes fényt (kiállítóterek, archívum, raktárak).

 

- A terepszint alatti elhelyezés egyedi jelleget is adhat egy képzőművészeti kiállítótérnek, Finnországban is működik ilyen (Retretti).

- Ha van rá lehetőség, akkor egy terepszint alatti megoldás a valamivel magasabb bekerülési költség mellett jó néhány előnnyel is rendelkezik. Segítségével megkerülhető és feloldható az összes felszín felett adódó építészeti probléma, ráadásul a minimális fűtési és hűtési igény miatt az üzemeltetés jelentős mértékben olcsóbb.

 

A bővítést a fentiek szerint a meglévő főépület és a parkolók közötti területen, a Gösta-múzeumtól kelet / délkeletre helyeztük el. A tervezési helyszínnek ez az a része, ahol az új épületrész úgy megvalósítható, hogy gyakorlatilag nem sérül semmilyen építészeti, kulturális vagy természeti érték. Az új épületszárny a tervpályázati koncepciónk szerint belesimul a meglévő terepalakulatba, csak egy-egy funkcionális egység, vagy annak egy része (étterem terasz, nagyterem, irodák) tűnik elő helyenként, ha azt a megfelelő működés megköveteli. A terepszint alól kibukkanó, vagy a fölé emelkedő kisebb tömegek a legcsekélyebb mértékben sem takarják az udvarházat, és értelemszerűen nem is konkurálnak azzal.


Építész

Keller Ferenc, Nagy Iván, Félix Zsolt, Fialovszky Tamás, Láris Barnabás, Várkonyi Andrea, Pelle Zita

Belsőépítész
Látványtervező
Tájépítész
Funkció

Múzeum

Pályázat

nemzetközi nyílt tervpályázat

Év
2011
Helyszín

Isoniemi, Finnország

Isoniemi
,
FI
Megrendelő
Fotó
Díjak
Publikációk
Funkció

Múzeum

Pályázat

nemzetközi nyílt tervpályázat

Év
2011
Helyszín

Isoniemi, Finnország

Isoniemi
,
FI
Megrendelő
Fotó
Díjak
Publikációk
#
278
#
278

Serlachius Múzeum

Summa

A helyszín és a terepviszonyok, valamint a tervezési program részletes elemzése után, földalatti bővítés mellett döntöttünk az alábbi megfontolások alapján

- Bármelyik oldalról próbálkozunk, nehézségekbe ütközünk. Északról az épület előtti tér és az un. Autere-ház, keleti irányból az érkezés felőli feltárulás, délről a helyreállított park és a kilátás a tó felé, nyugatról pedig a garázs és a jégverem vagy ellehetetlenítik, vagy akadályozzák a főépület jelentősebb méretű kiegészítését. Ha a bővítés a szigetre kerül, akkor az épületek közötti kapcsolat gyakorlatilag megoldhatatlan.

- A szimmetria nagyon erős kötöttségeket jelent, az ilyen épületek bővítése különösen nehéz feladat, ha azt az eredeti jelleg tiszteletben tartásával akarjuk megvalósítani. Az erős kontrasztra építő változatok esetében nehéz elkerülni az öncélúságot, ezek megítélése szubjektív.

- A részben, vagy egészében terepszint alatti megoldást kizáró körülményről nincs tudomásunk, az új és a régi a pályázati kiírás szerint bármelyik szinten összekapcsolható. A terepviszonyok lehetővé teszik a nagyméretű bővítmény elrejtését méghozzá éppen az ideális, keleti / délkeleti, vagyis érkezési oldalon.

- Az elhelyezendő funkciók igen jelentős része nem, vagy alig igényel természetes fényt (kiállítóterek, archívum, raktárak).

 

- A terepszint alatti elhelyezés egyedi jelleget is adhat egy képzőművészeti kiállítótérnek, Finnországban is működik ilyen (Retretti).

- Ha van rá lehetőség, akkor egy terepszint alatti megoldás a valamivel magasabb bekerülési költség mellett jó néhány előnnyel is rendelkezik. Segítségével megkerülhető és feloldható az összes felszín felett adódó építészeti probléma, ráadásul a minimális fűtési és hűtési igény miatt az üzemeltetés jelentős mértékben olcsóbb.

 

A bővítést a fentiek szerint a meglévő főépület és a parkolók közötti területen, a Gösta-múzeumtól kelet / délkeletre helyeztük el. A tervezési helyszínnek ez az a része, ahol az új épületrész úgy megvalósítható, hogy gyakorlatilag nem sérül semmilyen építészeti, kulturális vagy természeti érték. Az új épületszárny a tervpályázati koncepciónk szerint belesimul a meglévő terepalakulatba, csak egy-egy funkcionális egység, vagy annak egy része (étterem terasz, nagyterem, irodák) tűnik elő helyenként, ha azt a megfelelő működés megköveteli. A terepszint alól kibukkanó, vagy a fölé emelkedő kisebb tömegek a legcsekélyebb mértékben sem takarják az udvarházat, és értelemszerűen nem is konkurálnak azzal.


No items found.