Impresszum

Pécsi Nagy Kiállítótér

A „Nagy Kiállítótér” projekt, vagyis az „EKF 2010 Pécs” rendezvényeihez kapcsolódó képzőművészeti kiállításoknak és a Modern Magyar Képtárnak együttesen otthont adó épületegyüttes, Pécs belvárosának egyik legpatinásabb helyén a Káptalan utcában kap majd helyet. A helyszín történeti karaktere igen erős: a városfalakon belüli történelmi városmag északnyugati negyedében, a dóm szomszédságában található, sőt jelenleg is „múzeumi negyedként ” működik.

A megadott program volumene első ránézésre szétfeszíti a kijelölt hely kereteit. Koncepciónk kulcskérdése, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt az értékvédelem és az építés között, hogy a létrehozott alkotás kellően hangsúlyos, jel-szerű, értékálló, a mögöttes szellemi tartalmat kifejező legyen, ugyanakkor mértéktartó és környezetbe illő maradjon. A helyben gyökerező építészeti viselkedés alapelveit a következőkben foglalhatjuk össze:

-          a laza beépítési sűrűség és a kertek megtartása (egyes helyeken a zöldfelületi jelleg erősítése)

-          a Káptalan utca karakterének, metszetének megóvása (a kerítés-fal kismértékű megbontásával)

-          egyetlen új épített, jel-szerű elem elhelyezése (mely kijelöli a Nagy Kiállítótér főbejáratát)

-          a terepszint alá elhelyezett funkciók, tömegek érzékelhetősége a felszínen

-          a műemlék és védett épületek rekonstrukciója (felújítás, akadálymentesítés)

-          a zöld felület feltárásának fokozása a terület átjárhatóságának megkönnyítésével.

 

A hely dimenzióiból, a program nagyságrendjéből és a koncepcióból következően, a létrehozandó új „épületegyüttesben” mind a felszín feletti, mind a „föld alatti világ” meg kell hogy jelenjen. Meg kell ragadni a „hely szellemét” megőrizni és tovább erősíteni mindazt, ami benne  szerethető, megragadható, leírható, lefesthető.

A város történelmének emlékei egymásra rétegződve fellelhetők a földfelszín alatt, s ezt a világot gazdagítja az a pincerendszer, mely szintén a terület jellemzője. A „föld alatti világ” tehát jelenvaló és tematikus e helyen, s bizonyos szempontból a kultúra közege. Az új kiállítóterek megfogalmazásánál meg is jelenik ez a világ: mintha elsüllyedt kubusok, hatalmas baalbek-i kövek sorakoznának a múzeumkertben, a Várfal és a Káptalan utca közötti területen. De itt a felszíni képződmények, a hasadékok alatt műkincsek rejlenek, s a kiállítótermekbe való lejutást egy barlang felfedezésének, bejárásának asszociációjára építettük fel.

A felszín feletti világ egyetlen új eleme a fogadóépület, melynek jelképszerűsége mellett pozíciója is jelentőséggel bír. A terület nyugati mezsgyéjén elhelyezett, lineáris épület megjelöli azt -a halványan érezhető, de eddig is létező- határt, mely a Dóm vonzáskörzetébe tartozó püspökségi épületek és a múzeumi negyed között van. A Káptalan utca jelenleg is unikum: igen erős történeti kisugárzású, XVII-XVIII. századi épületállományú, működő „múzeum-utca”, belső udvarokkal kertekkel. Ez a világ, karakter mindenképpen fenntartható és fenntartandó.


Építész

Hőnich Richárd, Keller Ferenc, Fialovszky Tamás, Sólyom Benedek, Láris Barnabás, Fenes Tamás, Guzmics Annamária, Menyhárt Gergő

Belsőépítész
Látványtervező
Tájépítész

Mohácsi Sándor

Funkció
Pályázat

nyílt tervpályázat - megvétel

Év
2007
Helyszín

Pécs, Magyarország

Pécs
,
HU
Megrendelő
Fotó
Díjak
Publikációk
Funkció
Pályázat

nyílt tervpályázat - megvétel

Év
2007
Helyszín

Pécs, Magyarország

Pécs
,
HU
Megrendelő
Fotó
Díjak
Publikációk
#
231
#
231

Pécsi Nagy Kiállítótér

Summa

A „Nagy Kiállítótér” projekt, vagyis az „EKF 2010 Pécs” rendezvényeihez kapcsolódó képzőművészeti kiállításoknak és a Modern Magyar Képtárnak együttesen otthont adó épületegyüttes, Pécs belvárosának egyik legpatinásabb helyén a Káptalan utcában kap majd helyet. A helyszín történeti karaktere igen erős: a városfalakon belüli történelmi városmag északnyugati negyedében, a dóm szomszédságában található, sőt jelenleg is „múzeumi negyedként ” működik.

A megadott program volumene első ránézésre szétfeszíti a kijelölt hely kereteit. Koncepciónk kulcskérdése, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt az értékvédelem és az építés között, hogy a létrehozott alkotás kellően hangsúlyos, jel-szerű, értékálló, a mögöttes szellemi tartalmat kifejező legyen, ugyanakkor mértéktartó és környezetbe illő maradjon. A helyben gyökerező építészeti viselkedés alapelveit a következőkben foglalhatjuk össze:

-          a laza beépítési sűrűség és a kertek megtartása (egyes helyeken a zöldfelületi jelleg erősítése)

-          a Káptalan utca karakterének, metszetének megóvása (a kerítés-fal kismértékű megbontásával)

-          egyetlen új épített, jel-szerű elem elhelyezése (mely kijelöli a Nagy Kiállítótér főbejáratát)

-          a terepszint alá elhelyezett funkciók, tömegek érzékelhetősége a felszínen

-          a műemlék és védett épületek rekonstrukciója (felújítás, akadálymentesítés)

-          a zöld felület feltárásának fokozása a terület átjárhatóságának megkönnyítésével.

 

A hely dimenzióiból, a program nagyságrendjéből és a koncepcióból következően, a létrehozandó új „épületegyüttesben” mind a felszín feletti, mind a „föld alatti világ” meg kell hogy jelenjen. Meg kell ragadni a „hely szellemét” megőrizni és tovább erősíteni mindazt, ami benne  szerethető, megragadható, leírható, lefesthető.

A város történelmének emlékei egymásra rétegződve fellelhetők a földfelszín alatt, s ezt a világot gazdagítja az a pincerendszer, mely szintén a terület jellemzője. A „föld alatti világ” tehát jelenvaló és tematikus e helyen, s bizonyos szempontból a kultúra közege. Az új kiállítóterek megfogalmazásánál meg is jelenik ez a világ: mintha elsüllyedt kubusok, hatalmas baalbek-i kövek sorakoznának a múzeumkertben, a Várfal és a Káptalan utca közötti területen. De itt a felszíni képződmények, a hasadékok alatt műkincsek rejlenek, s a kiállítótermekbe való lejutást egy barlang felfedezésének, bejárásának asszociációjára építettük fel.

A felszín feletti világ egyetlen új eleme a fogadóépület, melynek jelképszerűsége mellett pozíciója is jelentőséggel bír. A terület nyugati mezsgyéjén elhelyezett, lineáris épület megjelöli azt -a halványan érezhető, de eddig is létező- határt, mely a Dóm vonzáskörzetébe tartozó püspökségi épületek és a múzeumi negyed között van. A Káptalan utca jelenleg is unikum: igen erős történeti kisugárzású, XVII-XVIII. századi épületállományú, működő „múzeum-utca”, belső udvarokkal kertekkel. Ez a világ, karakter mindenképpen fenntartható és fenntartandó.


No items found.