Impresszum

Nagyvásártelep

„Mint az omladék, úgy állnak
a gyárak,
de még
készül bennük a tömörebb sötét,
a csönd talapzata.”

– József Attila: Külvárosi éj

Rozsdaövezet

A kerület híres költőjének idézett verse pontosan egyidős a Nagyvásárteleppel, de ma átvitt értelemben talán aktuálisabb, mint valaha: a barnamezős beruházások fontos szerepet játszanak a nagyvárosok fejlesztésében, a leromlott és kihasználatlan gyárépületek sorsa előbb-utóbb nyugvópontra jut. Ennek egyrészt az az oka, hogy - bár korábban ezek a területek pont a külvárost jelentették - ma már körbenőtte őket a város, így ma inkább akadályként ékelődnek be a városszövetbe. Másrészt általában viszonylag nagy egybefüggő területekről beszélünk, amik hatalmas beruházások helyszínei lehetnek, így üzleti szempontból is kedvezőek. Ezen kívül sokszor - mint esetünkben is - impozáns épületegyüttesek maradtak fenn, melyeknek a mai korban van egyfajta ódon varázsa és némi kreativitással vonzó keretet adhatnak korszerű funkcióknak is, egy-egy nagyobb fejlesztés pedig a tágabb városi környezet fejlődésének katalizátora lehet.

...mint az omladék...

A Nagyvásártelep majdnem százéves története igen változatos, tele sikerekkel és mélypontokkal. Már a megépítésének gondolata és a tervezés körülményei is vitákat váltottak ki, de a helyszín kijelölését viszonylagos konszenzus övezte. Az akkoriban zöldmezős terület kiváló vasúti és vízi kapcsolattal tudott a városközponthoz kapcsolódni, az egész beruházás a két világháború közötti Budapest egyik legnagyobb építési projektje volt. Ennek ellenére sajnos nem sokáig szolgálhatta eredeti funkcióját, és az akkortájt begyűrűző gazdasági világválság miatt eleve csak korlátozott kihasználtsággal működött. A második világháborúban nagyon komolyan megsérült, de szerencsére a következő rezsim kiemelt fontosságúnak tekintette az újjáépítését eredeti formájában, így a múlt század második felében régebbi funkciójához hasonlóan működhetett. Sajnos a rendszerváltás után a megváltozott viszonyok miatt fokozatosan szűnt meg az épületegyüttes kihasználtsága, sőt az emberi gondatlanság a megsemmisülés szélére sodorta a telep megmaradt épületeit. A magára hagyottság miatt viszont beköltözhetett az underground kultúra, mely grafitik formájában érdekes nyomokat hagyott a falakon.

....a csönd talapzata...

A mostani fejlesztés végre hosszú időre megoldhatja a méltatlanul kegyvesztett épületek sorsát és újra helyzetbe hozhatja a közvetlen és tágabb környezetüket. Sőt ez az átfogó beruházás mintapéldája lehet akár a hasonló sorsú területek fejlesztésének. Az elfogadott mesterterv egy jó kiindulópont ehhez, melynek az első megvalósult eleme az egykori Nagyvásártelep két meglévő épülete lehet egy diákszállóval kiegészülve. A mesterterv intenzív beépítést vízionál a Soroksári út és a Duna közé, főleg lakó és üzleti funkciókkal és az ezeket kiszolgáló rekreációs, kulturális és szolgáltató rendeltetésekkel, melyek nagy része a csarnoképületbe tudna kerülni.

Városkapu

A „Városkapu” fogalma a fallal védett városok idejéből eredeztethető, a hely, ahol békében ellenőrzötten, háborúban a legkönnyebben lehetett megközelíteni a várost. A városfalak leomlottak, de a városkapu fogalma nem merült feledésbe, jelentősége nem csökkent, mert továbbra is a város fő megközelítési helye, ahol az első benyomások érik a városról az oda érkezőt.

Budapest Déli Városkapujának a városba szárazföldön vagy a Dunán dél felől érkezőknek a szempontjából van jelentősége. Fekvése, tervezett kialakítása valóban alkalmas a klasszikus értelemben vett városkapu szerepének betöltésére.

A Diákváros a Déli Városkapu legnagyobb kiterjedésű, összefüggő területe, elsősorban lakó- és szállás jellegű funkcióra tervezve. A több mint 30 000 ember, aki itt fog lakni és/vagy dolgozni, egy Esztergom vagy Gyöngyös népességű kisváros lakója, használója lesz. Mint a települések általában, úgy ezek a kisvárosok is a főtér, a város központi köztere köré szerveződnek, amely mindig utak találkozásában található, és a város súlyponti, időben először kialakuló elemét képezi.

A Diákváros esetében a Nagyvásártelep és környezete ennek a tervezett „kisvárosnak” a központi és időben elsőnek magvalósuló eleme, annak mintegy „főtere”, központjában elhelyezkedő köztere lesz. Egyik oldalán a félsziget főútja és Dunára nyíló köztere, másikon a Városkapu széles zöldfelületi tengelye és a kettő között az impozáns belső terű Nagyvásártelepi csarnok. A felépülő kisváros méretéhez és jelentőségéhez igazán méltó közterületi együttes!

Városi szerep

Az épületegyüttes városon belüli szerepét tekintve markáns kontraszt figyelhető meg a rövid és hosszútávú helyzeteket vizsgálva. Napjainkban a városi szövettől elvágva, kieső területen áll magányosan, később azonban egy városrész központjává, szerkesztési origójává válik. Ebben a helyzetben nem csak azt fontos vizsgálni, hogy az együttes hogyan működik egy sűrű városszöveten belül, hanem, hogy első fecskeként miként tudja szervezni maga körül az épülő szövetet, hogyan járhat elöl jó példával és milyen módszerekkel tud megtelni élettel és látogatókat vonzani a városzrész megszületése során.

A rövidtávú fenntartható működés modelljéhez nem kell messzire tekintenünk jó példákért. A szomszédos külvárosi területeken az utóbbi évtizedekben valósultak meg olyan kulturális beruházások mint a Nemzeti Színház vagy a Művészetek Palotája és bukkant fel a Budapest Park. Ezek a komoly- és könnyűzenei rendezvény- és kiállítóterek úgy váltak meghatározó fővárosi és országos jelentőségű kulturális intézményekké, hogy közben a városmagtól távol, a sűrű szövettől elvágva valósultak meg. A Nagyvásártelep épületegyüttese léptékéből adódóan tökéletesen alkalmas rá, hogy hasonló vonzerejű célponttá váljon. Míg az első két intézmény hosszútávon gyökeret eresztett a dunaparti helyszínen addig a Park olyan átmeneti helyszín melyhez hasonlók ciklikusan bukkanak fel és szűnnek meg a fővárosi térképen - még ha nem is ebben a léptékben. Egy ilyen jellegű funkció tartós befogadása egy inspiráló gondolat, hiszen a hosszútávon köré szerveződő diákvárosban ennek közönsége is adott lesz.

A Nagyvásártelep két elemből álló kompozíciója mellett keresi a helyét a diákszállás épülete. Szerepe a tervezett szöveten belül kimondottan bizonytalan és átmeneti. A hatalmas csarnoképület mellett az irodaház hiányzó ellenpontját kell megadnia, miközben funkcionálisan szinte megegyezik az őt követő több tucat épülettel a városrészben. A két felújított és átértelmezett műemlék mellett egyedüli új építésként kell helytállnia egészen addig míg a városrész erőre nem kap és fel nem dúsul. Párhuzamosan a Nagyvásártelep két épülete egyedüliként áll majd hozott ipari karakterével egy teljesen új városszövet közepén, így az összetartozás és a befejezett kompozíció igénye fokozottan felerősödik.

Építész

Fialovszky Tamás, Pálfy Sándor, Ábrahám Tamás, Hellenpárt György, Kenéz Gergely, Mudry Luca, Pálfy Máté

Belsőépítész
Látványtervező
Tájépítész
Funkció

Sport
Kultúra
Vendéglátó
Iroda
Kollégium

Pályázat

nyílt tervpályázat

Év
2021
Helyszín

Budapest IX. kerület

Budapest IX.
,
HU
Megrendelő
Fotó
Díjak
Publikációk
Funkció

Sport
Kultúra
Vendéglátó
Iroda
Kollégium

Pályázat

nyílt tervpályázat

Év
2021
Helyszín

Budapest IX. kerület

Budapest IX.
,
HU
Megrendelő
Fotó
Díjak
Publikációk
#
481
#
481

Nagyvásártelep

Summa

„Mint az omladék, úgy állnak
a gyárak,
de még
készül bennük a tömörebb sötét,
a csönd talapzata.”

– József Attila: Külvárosi éj

Rozsdaövezet

A kerület híres költőjének idézett verse pontosan egyidős a Nagyvásárteleppel, de ma átvitt értelemben talán aktuálisabb, mint valaha: a barnamezős beruházások fontos szerepet játszanak a nagyvárosok fejlesztésében, a leromlott és kihasználatlan gyárépületek sorsa előbb-utóbb nyugvópontra jut. Ennek egyrészt az az oka, hogy - bár korábban ezek a területek pont a külvárost jelentették - ma már körbenőtte őket a város, így ma inkább akadályként ékelődnek be a városszövetbe. Másrészt általában viszonylag nagy egybefüggő területekről beszélünk, amik hatalmas beruházások helyszínei lehetnek, így üzleti szempontból is kedvezőek. Ezen kívül sokszor - mint esetünkben is - impozáns épületegyüttesek maradtak fenn, melyeknek a mai korban van egyfajta ódon varázsa és némi kreativitással vonzó keretet adhatnak korszerű funkcióknak is, egy-egy nagyobb fejlesztés pedig a tágabb városi környezet fejlődésének katalizátora lehet.

...mint az omladék...

A Nagyvásártelep majdnem százéves története igen változatos, tele sikerekkel és mélypontokkal. Már a megépítésének gondolata és a tervezés körülményei is vitákat váltottak ki, de a helyszín kijelölését viszonylagos konszenzus övezte. Az akkoriban zöldmezős terület kiváló vasúti és vízi kapcsolattal tudott a városközponthoz kapcsolódni, az egész beruházás a két világháború közötti Budapest egyik legnagyobb építési projektje volt. Ennek ellenére sajnos nem sokáig szolgálhatta eredeti funkcióját, és az akkortájt begyűrűző gazdasági világválság miatt eleve csak korlátozott kihasználtsággal működött. A második világháborúban nagyon komolyan megsérült, de szerencsére a következő rezsim kiemelt fontosságúnak tekintette az újjáépítését eredeti formájában, így a múlt század második felében régebbi funkciójához hasonlóan működhetett. Sajnos a rendszerváltás után a megváltozott viszonyok miatt fokozatosan szűnt meg az épületegyüttes kihasználtsága, sőt az emberi gondatlanság a megsemmisülés szélére sodorta a telep megmaradt épületeit. A magára hagyottság miatt viszont beköltözhetett az underground kultúra, mely grafitik formájában érdekes nyomokat hagyott a falakon.

....a csönd talapzata...

A mostani fejlesztés végre hosszú időre megoldhatja a méltatlanul kegyvesztett épületek sorsát és újra helyzetbe hozhatja a közvetlen és tágabb környezetüket. Sőt ez az átfogó beruházás mintapéldája lehet akár a hasonló sorsú területek fejlesztésének. Az elfogadott mesterterv egy jó kiindulópont ehhez, melynek az első megvalósult eleme az egykori Nagyvásártelep két meglévő épülete lehet egy diákszállóval kiegészülve. A mesterterv intenzív beépítést vízionál a Soroksári út és a Duna közé, főleg lakó és üzleti funkciókkal és az ezeket kiszolgáló rekreációs, kulturális és szolgáltató rendeltetésekkel, melyek nagy része a csarnoképületbe tudna kerülni.

Városkapu

A „Városkapu” fogalma a fallal védett városok idejéből eredeztethető, a hely, ahol békében ellenőrzötten, háborúban a legkönnyebben lehetett megközelíteni a várost. A városfalak leomlottak, de a városkapu fogalma nem merült feledésbe, jelentősége nem csökkent, mert továbbra is a város fő megközelítési helye, ahol az első benyomások érik a városról az oda érkezőt.

Budapest Déli Városkapujának a városba szárazföldön vagy a Dunán dél felől érkezőknek a szempontjából van jelentősége. Fekvése, tervezett kialakítása valóban alkalmas a klasszikus értelemben vett városkapu szerepének betöltésére.

A Diákváros a Déli Városkapu legnagyobb kiterjedésű, összefüggő területe, elsősorban lakó- és szállás jellegű funkcióra tervezve. A több mint 30 000 ember, aki itt fog lakni és/vagy dolgozni, egy Esztergom vagy Gyöngyös népességű kisváros lakója, használója lesz. Mint a települések általában, úgy ezek a kisvárosok is a főtér, a város központi köztere köré szerveződnek, amely mindig utak találkozásában található, és a város súlyponti, időben először kialakuló elemét képezi.

A Diákváros esetében a Nagyvásártelep és környezete ennek a tervezett „kisvárosnak” a központi és időben elsőnek magvalósuló eleme, annak mintegy „főtere”, központjában elhelyezkedő köztere lesz. Egyik oldalán a félsziget főútja és Dunára nyíló köztere, másikon a Városkapu széles zöldfelületi tengelye és a kettő között az impozáns belső terű Nagyvásártelepi csarnok. A felépülő kisváros méretéhez és jelentőségéhez igazán méltó közterületi együttes!

Városi szerep

Az épületegyüttes városon belüli szerepét tekintve markáns kontraszt figyelhető meg a rövid és hosszútávú helyzeteket vizsgálva. Napjainkban a városi szövettől elvágva, kieső területen áll magányosan, később azonban egy városrész központjává, szerkesztési origójává válik. Ebben a helyzetben nem csak azt fontos vizsgálni, hogy az együttes hogyan működik egy sűrű városszöveten belül, hanem, hogy első fecskeként miként tudja szervezni maga körül az épülő szövetet, hogyan járhat elöl jó példával és milyen módszerekkel tud megtelni élettel és látogatókat vonzani a városzrész megszületése során.

A rövidtávú fenntartható működés modelljéhez nem kell messzire tekintenünk jó példákért. A szomszédos külvárosi területeken az utóbbi évtizedekben valósultak meg olyan kulturális beruházások mint a Nemzeti Színház vagy a Művészetek Palotája és bukkant fel a Budapest Park. Ezek a komoly- és könnyűzenei rendezvény- és kiállítóterek úgy váltak meghatározó fővárosi és országos jelentőségű kulturális intézményekké, hogy közben a városmagtól távol, a sűrű szövettől elvágva valósultak meg. A Nagyvásártelep épületegyüttese léptékéből adódóan tökéletesen alkalmas rá, hogy hasonló vonzerejű célponttá váljon. Míg az első két intézmény hosszútávon gyökeret eresztett a dunaparti helyszínen addig a Park olyan átmeneti helyszín melyhez hasonlók ciklikusan bukkanak fel és szűnnek meg a fővárosi térképen - még ha nem is ebben a léptékben. Egy ilyen jellegű funkció tartós befogadása egy inspiráló gondolat, hiszen a hosszútávon köré szerveződő diákvárosban ennek közönsége is adott lesz.

A Nagyvásártelep két elemből álló kompozíciója mellett keresi a helyét a diákszállás épülete. Szerepe a tervezett szöveten belül kimondottan bizonytalan és átmeneti. A hatalmas csarnoképület mellett az irodaház hiányzó ellenpontját kell megadnia, miközben funkcionálisan szinte megegyezik az őt követő több tucat épülettel a városrészben. A két felújított és átértelmezett műemlék mellett egyedüli új építésként kell helytállnia egészen addig míg a városrész erőre nem kap és fel nem dúsul. Párhuzamosan a Nagyvásártelep két épülete egyedüliként áll majd hozott ipari karakterével egy teljesen új városszövet közepén, így az összetartozás és a befejezett kompozíció igénye fokozottan felerősödik.

No items found.
Közös tér

A három épület együttesének fontos feladata van a városközpont identitásának a meghatározásában. A főszereplő a csarnoképület melyet két kísérője közrefog és kiegyensúlyoz. A csarnok, bár szerkezeti megoldásaiban is egyedi és részleteiben is izgalmas, legfőbb hozott értéke a befoglalt tér. Az itt talált monumentalitás olyan egyedi helyzet a városban ami önmagában is vonzerővel bír. Léptékéből és atmoszférájából adódóan a talált teret nem épületként, hanem közös helyként, köztéként definiáljuk. A publikus terek átfutnak a csarnok által határolt mezőn, összefogják a két oldalán kialakult parkot, főteret és sétányt és közös talapzatra emelik a Nagyvásártelep épületegyüttesét.

A városi köztér fogalma

A különböző tudományágak által többféleképpen definiált térfogalom között az építészet, városépítészet városi köztérként a valós térből valódi, vagy virtuális térfalak által kihasított, háromdimenziós, közcélú használatra kialakult, vagy kialakított városi tereket értelmezi. Térileg ez egyaránt jelenthet teljesen zárt, valamint oldalról vagy/és felülről nyitott külső-belső tereket, melyek méretüknél és kialakításuktól fogva kisebb nagyobb közösségek találkozásának, közös tevékenységének nyilvános színtere.

A városi köztér története és funkciói

A városi közterek funkciója összefügg a városok történetével. Mivel először többnyire kereskedelmi utak találkozásánál alakultak ki, kezdetben az árucsere és az ahhoz kapcsolódó használatok határozták meg. Története során a városi köztér – néhány kivételtől eltekintve - a kereskedelmi funkcióját, ha csak időszakos jelleggel is, a mai napig megtartotta. A változó társadalmi és gazdasági körülmények hatására különböző léptékben, funkciókkal és jelentőséggel jelentek meg a város szerkezetében és életében a közhasználatú területek.

Az építészeti koncepció szempontrendszere

Talált anyagból dolgoztunk. Ez a kifejezés esetünkben nem csak a műemléki épület eredeti állapotát, hanem a története során rárakódott karakterek összességét is jelenti. Része a csarnok és az iroda aszimmetrikus viszonya, mely várja a kiegyensúlyozását, a nagyvásártelep eredeti belső képe az árukkal telepakolt földszint és az átlátható galéria tér. Meghatározó kerektere a földszint zártsága és a homlokzatok intenzív felső megnyitásai, de lényeges eleme ahogy a magára hagyott csarnokot benövi a természet és megtalálják az extrém sport fesztiválhoz hasonló városi programok.

Megfogalmazás és anyaghasználat

A csarnokba költöző fedett közteret klasszikus városi terekhez hasonlóan veszik birtokba a városlakók. Pihenés, sport, rekreáció, kávézók teraszai és nyugodt kertek tagolják az átlátható, összefüggő térsort, ahol ünnepi vásárok és hétvégi piacok, rendezvények, koncertek és kiállítások változatos programjai színesitik a mindennapokat.

A tervezett tér ami összefűzi és egységes talapzatra helyezi az együttes három épületét több szintben és változatos formában fut végig a területen. Az irodaépületet közrefogja, a csarnokon keresztülfut a kollégiumnál pedig fellépcsőzik és többszintessé válik.

A városi tér, mely összekapcsolja az épületegyüttest markáns mégis finoman illeszkedő anyagból készül. A téglaporral színezett beton, mely így hasznosítja az elbontott épületrészek anyagait is, tónusában a meglévő irodaépület homlokzatához és a csarnok földszinti sávjához illeszkedik, finoman kapcsolva össze azokat, egy átfogó talapzatként. A felépítmények anyagainál a meglévő szerkezetek beton, acél és üveg természetes felületei a meghatározók, melyet az intenzív növényzet old fel.

Irodaépület

Az irodaépület újragondolását is hasonló szempontok vezérelték, mint a csarnoképületét: igyekeztünk az egykor szebb sorsú műemléket megtisztítani minden zavaró vagy neutrális elemtől és ráerősíteni az értékeire, a történeti rétegeire. Az irodaház hátsó “U” alakú toldalékának bontását a műemléki fejezetünkben indokoljuk meg, ezen kívül viszont törekedtünk az épület többi részének megtartására, megtisztítására és konzerválására. Mindössze a csarnok felé eső kétszintes kapcsolatnál láttuk indokoltnak egy markáns megnyitás kialakítását, amin keresztül a két épület közötti áramlás akadály nélkül biztosítható.

A belső térben csak ott adunk zárt helyiségeket, ahol mindenképpen szükséges a funkcióhoz, ahol pedig csak lehetséges, egybefüggő terekben gondolkodunk, csak üvegfalat alkalmazunk, ahol az akusztikai zárás indolja, így a vizuális kapcsolat itt is meg tud maradni.

A ház belülről kap utólagos hőszigetelést, így a falfelületeket fehérre festjük, a födémek és pillérek esetében a nyers betonfelületeket meghagyjuk minden hibájukkal és esetlegességükkel együtt, a durva felületek a ház korábbi történetéről mesélhetnek és egyfajta indusztriális, loftos hangulatot adnak, melyre ráerősítünk látszó szerelésű gépészeti rendszerek alkalmazásával.

Csarnoképület

A csarnok tervezésénél tiszteletben tartottuk az épület homlokzati karakterét mely a földszini sávokban főként zár, és markáns, pontszerű bejáratokkal kommunikál, a galériaszintről viszont teljes felületen megnyílik a város irányába. Ennek következményeként a fedett városi tér vezérszintje a galéria lett, ahol egyik irányba a Duna, szemközt pedig a városi zöld folyosó látványa vesz körbe.

Az elemelt tér és a város szintje három nagy felületen kapcsolódik össze intenzíven. A két véghomlokzat melyek a múlt század során elvesztették eredeti formájukat jelen állapotukban értéket nem képviselnek. Kibontásukkal létrejön a külső és belső terek nagyvonalú összenyitásának lehetősége. Ugyanilyen jelentős felület a városi főtér zónája ahol a főutca és a park felől egyaránt keresztirányú tengelyek sora vezet át a házon. A nagy csarnok központi elemeként alakul itt ki az amfiteátrum tere, mely egyszerre rendelkezik erős önálló identitással, köti össze a város és a galéria szintjét és ösztökél maradásra bensőséges térformálásával. Az elemi ókori térforma a csarnok arányaihgoz és rendszeréhez igazítva annak szerves részévé válik, rendszerint nyitott lankáit a fedést adó dongasor teszi egyedivé és izgalmassá. Az amfiteátrum bútorozása mobil és időszakos, ami a változatos használatot inspirálja, lépcsői egyszerre szolgálnak ücsörgő térként hétköznapokon és természetes nézőtérként esti, hétvégi programokhoz, előadásokhoz, koncenterkhez. A tér egy-egy szelete ugyanúgy alkalmas kisebb események befogadására mint a tér egésze egy helyi könnyűzenei fesztivál megrendezésére. A lépcsőterek mögött sorakozó food court és kiszolgáló terek közvetlen elérése támogatja meg a színes program-paletta infrastruktúráját.

A galéria alatti és feletti tereket a központi amfiteátrum tagolja térileg és tematikailag egyaránt. Északra a városi tér alatt kap helyett a multifunkciós, osztható előadóterem, felette a köztér nyugodt, parkos terei találhatók. A déli oldalon a multifunkciós sportközpont kap helyet felette az aktív rekreáció tereivel felnőtt- és gyerek játszóterekkel, nyitott sportpályával, illetve a csarnokot átszelő futókörrel. A főtér irányából a csarnok teljes hosszában végigfutó többszintes, galériázott előcsarnok sávja egyszerre tárja fel a -1 szint közönségforgaalmi tereit és vezeti fel az amfiteátrumot. A galéria szinten a Duna felé a homlokzat megnyílik és a kávézó kifut a megerősített előtetőre így erősítve kapcsolatát a városrész főterével.

Az épületben a közönségforgalmi és kulturális funkciók mellett fontosnak tartottunk, hogy teret kapjanak a városból egyre kijjebb szoruló művészek és előadók. Az előcsarnok és az amfiteátrum sávja alatt olyan underground funkcióknak adunk helyet, mint a kortárs kiállítótér és a próbatermek, melyek serkentik az épület mindennapi vérkeringését és a pince gombafejes pillérei között egyedi otthonra lelhetnek.

Diákszállás

A diákszállás új épülete a közös talapzat felett lebegve, annak anyagával lépcsőzve zárja a közteret. Építészeti megfogalmazása elmossa a határt a épület és a köztér formálása közt a csarnok felé forduló teraszok és a homlokzati sávokban ültetett dús növényzet a városi tér gesztusaival bizonytalanítják el a környező beépítés szerkesztési vonalait szigorúan követő tömeget. Az egymás felett lebegő lemezek fogják közre a kollégiumi szobákat egyszerű rendszerben, amelynek két traktusa közt az átrium vezet fel és fogalmaz meg szintenkénti közösségi tereket. A földszint átlátható és nyitott, a süllyesztett tornaterem és az előcsarnok átvezeti a házon a tekintetet.

Műemléki koncepció

Münnich Aladár a korszak kedvelt építésze volt, pályáztatás helyett közvetlen megbízással szerezte meg a munkát, ami nem kis vitát generált a szakmában. A kedélyek csitítása végett a tervező egy 10 oldalas publikációban méltatta az akkori Európa vásártelepeit és ezzel igyekezett alátámasztani rátermettségét a munkára. Ez alapján a frankfurti Grossmarkthalle tekinthető a telep közvetlen építészeti előképének. A csarnok esetében jól is működik a párhuzam: a budapesti épület is a folyó hullámzására emlékeztet a dongaboltozatos hosszú tömeggel és a hatalmas tükröződő ablakok is a víz csillogását idézik meg.

Fontos különbség azonban, hogy a német példánál a csarnok mindkét oldalára a csarnoknál jelentősen magasabb fejépület került, hozzátapasztva a véghomlokzatokhoz. Így valamivel kiegyensúlyozottabb a kompozíció, mint a Nagyvásártelep esetében. Az irodahomlokzat esetünkben a Dunára van fordítva, ami egy érthető gesztus, de így az épület külpontosan csatlakozik a csarnokhoz, talán a tervező ezt ellensúlyozandó próbálta meg a tömeget a földszinten kiegészíteni a csarnok szélességében.

Ezt a kis bizonytalanságot már K. Császár Ferenc műépítész is megemlítette a főváros középítési bizottságának nevében a tervet véleményezve: „Valamennyien láthatjuk építészeti szempontból, hogy két épület van egymás mellett, az adminisztratív épület és a vásárcsarnok és ezek között sem szerves alaprajzi, sem architektonikus összefüggés nincs, a két épület mintegy szétesik, mintha nem is egy és ugyanazt a közös célt szolgálná. Ez azonban tisztán művészi megjegyzés.”

A többi elemében egyébként dicséri a tervet, de ez a kis ellentmondás sajnos a jelenlegi tervezés során még inkább kiéleződik, mivel az épületegyüttest az új városrész veszi majd körbe, az irodaháznak többé nem lesz közvetlen kapcsolata a Dunával, így nehezen értelmezhetővé válik ez az egyoldalú gesztus.

Szubjektív értékleltár

A telep legimpozánsabb része maga a csarnoktér, melynek már a puszta mérete is lenyűgöző. De a méreteken túl a finom szerkesztés, a karakteres, de filigrán tartószerkezet, az oldalsó nyílásokon beömlő napfény mind nagyon kellemessé teszik az összhatást, jó érzés bent tartózkodni. A galériaszint és a lépcsők sajnos rossz állapotúak, de a falfirkák izgalmas korlenyomatok. Az épület pincéje is figyelemre méltó, egy viszonylag kényelmes belmagasságú gombafejes pillér-erdő, mely egyedivé teheti az ide leköltöző funkciókat. A csarnok a földszint magasságáig szinte teljesen zárt, csak egy-két ritmusosan elhelyezett nyíláson keresztül lehet megközelíteni a belső teret. Korábban a funkció teljesen illeszkedett ehhez a földszinti paravánfalakkal, amik az árusokat választották el egymástól, egybefüggő csarnoktér inkább efölött, a gelériaszinten alakult ki. A véghomlokzatokat sajnos esetlen módon építették újjá a háború után, így ezek különösebb értéket nem képviselnek, nem igazán illenek a nagyvonalú csarnoktérhez és el is vágják a belső teret az irodától, illetve az új kollégiumépülettől is.

Ezeket egybevetve azt gondoljuk, hogy a zárt földszint az ütemesen elhelyezett nyílásokkal mindenképpen megtartandó elem, enélkül a csarnok alapképlete és viselkedése szenvedne jóvátehetetlen károkat. Viszont a környezettel való megfelelő kommunikációt a végfalak irányába meg lehet adni a később rárakódott elemek bontásával, így hosszirányban egy szellős, átlátható csarnokteret kaphatunk, így a csarnok rövid oldalai megnyílva óriási kapuként invitálhatnak belépésre mindkét oldalon. A nehezen használható galériaszintet is inkább bontásra javasoljuk, hogy még tisztább alaphelyzetet kapjunk ebben a nagyvonalú térben.

Az irodaépület attraktív főhomlokzatával, logikus térszervezésével vonzó keretet tud adni a korszerű irodafunkciónak is, így a fő épületburkot teljes egészében megőriznénk és kitisztítanánk, amennyire csak lehet. Azonban minden szempontot figyelembe véve a legnagyobb műemléki dilemmát az irodaépület említett hátsó szárnya okozta, ami a többi épített elemhez képest meglehetősen bonyolult és nehezen akadálymentesíthető, rossz pozícióba kerülő épületrész, mely nem teremt kapcsolatot a mellette lévő csarnokkal, inkább ledugózza a szabad áramlást a két épület között. Ráadásul rossz állapotban van, csak nagy anyagi ráfordítással lehetne felújítani, de a funkcionális rendszerét és kapcsolatait akkor is kompromisszumok árán lehetne kialakítani.

Hogy a csarnokkal együtt kicsit nyugalmasabb kompozíciót kapjunk, esetleg megfontolható lenne a ráépítés, de amellett, hogy tartószerkezetileg biztosan nem felelne meg erre, az alapvető problémáit ez sem oldaná meg, sőt konkurálna az irodaépület értékes részével és a hátoldal bevilágítását is rontaná. A lehetőségeket alaposan megvizsgálva arra jutottunk, hogy az épületszárny bontásával nem sérül a műemlék épület értéke, a funkció pedig sokat nyer rajta, kicsit északi irányban is levegőhöz jut a csarnoképület.

Az rodaépület funkcionális rendszere

A meglévő irodaépület megtartja eredeti funkcióját a jelenkor elvárásaihoz igazodva. Ami lényeges eltérés, hogy megpróbál jobban együttműködni a csarnokkal, nyilvánosan is elérhető co-working tereket kínál. A földszinti lobby kialakítása is ezt a kapcsolatot erősíti, a liftblokk is ebbe az irányba mozdul az eredeti tervektől eltérően, így a recepcióról átlátható az egész tér a főbejárattal és a csarnok felőli új megnyitással. Az orsótérben korábban páternoszterek voltak, de ide korszerű lifteket nem lett volna célszerű elhelyezni, mert vizuálisan blokkolná a meglévő, nagyvonalú háromkarú lépcső terét és egyébként sem férne el egymás mellett két felvonó, ami egy ekkora létszámmal üzemelő hétszintes épületben elvárt. A lépcsőtér így sem lehet tökéletesen nyitott, mert tűzvédelmi okokból füstmentesíteni kell, amit tűzgátló üvegszerkezetekkel javasolunk megoldani, hogy ne csorbuljon a lépcsőtér transzparenciája. A liftblokk kimozdításán kívül az oldalsó nagy megnyitás az egyetlen, ahol az irodaépület külső burkát és alap koncepcióját módosítottuk, de mindezt a két épület közötti szorosabb kapcsolat létrehozásának szándéka vezérelte. A földszint irányából így fedetten át lehet közlekedni, míg az első emeleten egy nyitott hídon át érünk a nyilvános használatú co-working irodatérbe.

A pinceszinten a nagyobb belmagasságú hátsó délkeleti sarokba helyeztük a gépházat, így a rámpa melletti manipulációs térből szintben megközelíthető. A fennmaradó három sarokba kerülhetnek különböző bérelhető műhelyek, ahol olyan munkavégzésre is lehetőség nyílik, ami zajjal és hulladékkal jár. A köztes terekbe bérelhető tárolókat, raktárakat helyeztünk, amelyek a fő funkciókat szolgálják ki.

A földszinti lobbyban kapott helyet egy pop-up store, itt az iroda kreatív műhelyeiben dolgozók árulhatják termékeiket. A földszinten találhatómég a vásártelep üzemeltetését ellátó irodák, biztonsági- és szerverhelyiség, valamint a programszervező iroda. Ezek a lobbyból jól megközelíthetőek, a főbejárat túloldalán büfé és társalgó szolgálja az irodaépületben dolgozók igényeit. A lobby külpontosságának van még egy nyomós oka: a megfelelő akadálymentesítést a főbejáraton keresztül nem lehet megoldani, pláne a meglévő előtér és lépcső megőrzésével. Az első emelet teljesen publikusan használható co-working tér, a csarnok galériaszinti közteréről közvetlenül elérhető, asztalokkal lazán berendezett, függönyökkel vizuálisan elválasztható, flexibilis térhasználatra ad lehetőséget. A liftblokk környékére szervezett a vizesblokk, illetve az összes többi zártabb funkció, két különböző méretű tárgyalóterem, és egy fénymásoló-nyomtató-iktató helyiség. Ez a blokk változatlan a fölsőbb szinteken is, gyakorlatilag a ház legsötétebb részébe húzódnak a zártabb funkciók.

Ezen kívlül a “H” alakú alaprajz száraiban kapnak helyet közös, de belső használatú funkciók, a főhomlokzaton belső megbeszélésekhez használható workshop room-ok, míg a hátsó szárnyakban a rekreációt segítő pihenő helyiség és étkezős teakonyha található.

A második-harmadik szinten start-up vállalkozásokhoz, vagy hagyományosabb kiadható irodaterületekhez is illeszkedő kialakítását vázoltunk, a lépcsőházi ajtók és a lift kártyás használatával szeparálhatóan. Tervünkön egy oldottabb és egy sűrűbb, katonásabb elrendezést mutatunk, de a közös bennük az alsóbb szinten is használt függönyös térelválasztásos megoldás, akár az egész tér működhet egy open-space-ként, de “cellás” munkavégzésre is használható.

A tömegben már visszahúzott negyedik emeletre szerveztük a kreatívabb tevékenységeknek otthont adható műtermeket, melyeket a Duna felé eső napos homlokzatra tagoltan helyeztünk el. A két szélső nagyobb műterem közötti kisebb helyiségek különböző méretű alkotócsoportok munkáját segíthetik, tágas teakonyhával és pihenőtérrel kiegészülve a hátsó oldalon.

Az épület ötödik és legfölső szintjén izgalmas tetőterasz alakítható ki egy időszakos működésű sky bar lehetőségével. A pici lépcsőházi tömeg Duna felé eső falán keletkezett nagy beomlott nyílást használnánk a kijáráshoz, ez egy mementója lehet az épület hányattatott történetének. Innen kilépve feltárul a panoráma a Duna felé, egy nehéz munkanap után ideális helyszín lehet kiengedni a fáradt gőzt egy finom rozéfröccsel a naplementében, valami hangulatos háttérzenére.

A csarnoképület térszervezése

A Diákváros legfontosabb központi épülete a csarnok lesz, kedvelt közfunkcióival segíteni fogja az itt élő diákok aktív és hasznos időtöltését. A megadott három nagy funkcióblokk - előadóterem, sport és food court - nagy látógatószámot fog kiszolgálni, így fontos szempont volt az elhelyezésükben a logikusság, átláthatóság, könnyű tájékozódás. Mivel a nagyterű funkciókat építészeti és műemléki szempontok miatt a pincébe süllyesztettük, így a pince is fontos pozícióba került, nagy érkező forgalmat kell lebonyolítania. A galériaszinten helyet kapó egész évben működő fedett köztér pedig az első emeletnek ad nagy hangsúlyt, ez a két gesztus együttesen tehermentesíti a földszintet, három szintre elosztva a ház működését.

A csarnok hatalmas terét véleményünk szerint nem lehet elaprózni, inkább kevés, de nagy léptékű mozdulatot kíván a belső tér, ezért nyugalmas, statikus kompozícióban gondolkodtunk a csarnoktér belakása kapcsán. Viszont a háromszintes funkciót mégis logikusan és megfelelő sűrűségben kellett összefűzni, erre hatalmas tereplépcsőket, markáns liftblokkokat alakítottunk ki.

Az épületnek van egy finom aszimmetriája a Duna felé pengeszerűen végighúzott előtetővel és erre az aszimmetriára a mesterterv is ráerősít: egy lépcsőzetesen emelkedő, nyüzsgő városi tér fűzi össze ezt az oldalt a folyóparttal, míg a csarnok másik oldalán húzódik a városrész egyik fő ütőerét képező zöld folyosó, ami inkább a rekreáció és a nyugalom tere. A csarnok belső artikulálásánál is ezt a kétarcúságot vettük figyelembe: a fő közlekedő rendszert a városi tér felé tájoltuk, hátrafelé inkább a galériaszinti köztéré a főszerep. Ezen az oldalon jelennek meg a beltérbe ültetett fák is, a park befolyik a belső térbe.

A műemléki értéket szem előtt tartva nem nyitottuk meg a csarnok hosszoldalait az eredeti állapotnál jobban, de a tömör téglafalon elhelyezkedő ütemesen elhelyezett nyílások így is hangsúlyosak és arra invitálnak, hogy szivárogjunk be a talapzatról és a park felől is. A végfalakon nyílt lehetőségünk hangsúlyos bejárati gesztusokat teremteni a később épült esetlen végfalak bontásával és a rövid oldalak teljes megnyitásával. Ez nagyban segíti a három épület közötti kommunikációt, szépen megoldja a házak közötti közlekedést. Mindkét oldalon választhatjuk a hatalmas lépcsőt, hogy följuthassunk a belső köztérre, vagy indulhatunk a földszint irányába is, ahonnan azonnal elérjük a lifteket, vagy lemehetünk a pincébe közvetlenül is a liftblokk melletti lépcsőkön az alsó funkciók előterébe.

Sport

A kollégium felőli oldalon foglalja el a csarnok harmadát a többfunkciós sportcsarnok. Egy tágas előcsarnokon keresztül közelíthető meg, ahova közvetlenül leérhetünk lifttel vagy lépcsővel a földszintről. Innen nyílik a recepció és az öltözőblokkok, valamint konditerem és wellness rész is helyet kapott. A sportpálya egy szabályos kézilabda pálya méretű, de akár több részre osztható, keresztbe kosárlabdához, kispályás focihoz, futsalhoz, akár röplabdához is. A pálya sportolásra megfelelő sportpadló rétegrenddel készül. A sportpálya egyik oldalán négy fallabda pályát is terveztünk, a nagy belmagasság ezt lehetővé teszi, míg az előcsarnok másik oldalán található hosszú helyiségben tekepályát alakítottunk ki.

Kultúra

A csarnoképület középső szegmensében az amfiteátrum alatt helyezkednek el a legzártabb funkciók, melyek támogathatják az alulról szerveződő underground szubkultúrák kialakulását. Egy lazán szervezett kiállítótér szövi be az oszloperdőt, helyet adva a csarnok felújítása során megsemmisülő grafitik dokumentálásából álló kiállításnak, vagy egyéb kortárs installációknak. Innen tudunk beszivárogni a pince mélyébe, ahol a zene uralkodik: bérelhető próbatermek és hangstúdió formájában. Sajnos az utóbbi évek városfejlesztései kapcsán rengeteg olyan helyszín esik áldozatul, ahol amatőr zenekarok rendszeresen, kedvező áron próbálhattak, pl. a Dürer kertben lévő néhai Keleti Blokk, illetve a Közvágóhíd épületeiben üzemelő egykori próbatermek. Fontosnak tartjuk, hogy otthont adhassunk kezdő zenekaroknak kellően félreeső, de inspiráló környezetben művészetük kibontakoztatására. Ez a funkció szépen kötődhet a mellette lévő nagy előadóteremhez és a fölötte lévő amfiteátrumhoz, a befutott zenekarok fellépési lehetőségeinek közvetlen közelében egyfajta “keltetőként” működhet.

A nagy előadó hasonlóan működik a sportfunkcióhoz: a pincébe érve az előcsarnokban találjuk magunkat, ahonnan feltárul a nagyterem, ami akár alkalmanként kettéosztható.

Működés

A csarnok összes funkciója feltárható a pince felől, ahová az irodaház melletti pozíciójában megtartott rámpán lehet leérni egy kényelmes manipulációs térbe. A rakodás itt történhet, de akár három gépkocsi várakozhat is az erre fenntartott területen, pl. turnébusz, étel-alapanyag szállítás, stb. Innen kézikocsival történik a további szállítás a hátsó feltáró folyosón keresztül. Innen feltárható az összes földszinti büfé konyhája, de akár a sportterület is. A manipulációs térből nyílik a nagyterem melletti backstage, öltözőkkel, pihenőterekkel a fellépő művészek, előadók számára. Az összes funkciót kényelmes méretű vizesblokkokkal, raktárakkal, gépészeti helyiségekkel egészítettük ki.

Diákszállás

A Diákváros első szállásépületét a csarnok melletti kiváltságos helyre kellett tervezni, bár funkciójában inkább a később épülő társaihoz akar tartozni. Ennek ellenére fontosnak tartottuk a csarnokkal való kapcsolatot is, éreztük, hogy ennek az épületnek különleges szerep jut, ő lesz az első fecske, aki kijelölheti az irányt a további fejlesztésekhez. Különleges helyzetén kívül a funkcionális elrendezés is alátámasztja a választott kialakítást. Egy átlátható, tágas előcsarnokot hoztunk létre a talapzat szintjén, a sportpályát a csarnokhoz hasonlóan itt is a -1 szinten helyeztük el, így beláthatunk a kollégium fogadóteréből. A sportfunkciót kiszolgáló öltözőblokkok a pincében kaptak helyet.

A fölszinti előcsarnok teljesen transzparens, szinte átfolyik rajta a köztér. Belül a recepció mögött tágas lépcső fogad, de könnyen elérhető a lift is. A fölsőbb szinteken a kollégiumi szobák helyezkednek el, melyeket két csoportra osztottunk: a saját konyhával rendelkező apartmanokra és a standard szobákra, melyek esetében a bútorozást kivéve nem tettünk különbséget az egy vagy kétágyas kialakításban, hogy a jövőben flexibilisen alkalmazkodhasson a felmerülő igényekhez.

Az így kialakult szobamixet szétválasztottuk oly módon, hogy az apartmanok a csarnok felé néző lépcsőző homlokzat felé nézzenek, míg a többi szobát az átriumtér túloldalára helyeztük a hátsó bekötőútra tájolva. Az appartmanok lépcsőzetesen fogynak fölfelé, így a belső közösségi terek mérete a fölfelé csökkenő alapterület ellenére nem változik drasztikusan, viszont mégis mindegyik más jellegű, így változatos térélményt nyújt. A kültéri teraszos közösségi terek a csarnokra néznek, az év nagy részében használhatóak, az apartmanok közvetlenül erre nyitnak. A kollégiumépület változó tereivel többféle párhuzamosan működő közösségi tevékenységnek adhat otthont, nem zavarva a szobák privát életét sem.

Fenntarthatóság józan logikával

Az épületek kialakításánál törekedtünk a fenntarthatóság szempontjait előtérbe helyezni. Ennek első és legfontosabb sarokköve a józan logika, az adottságok kihasználása, és csak ott alkalmazunk technológiai rásegítést, ahol feltétlenül szükséges.

A csarnoktér egy fűtetlen köztér lesz minimális gépészettel, ekkora légköbmétert nagyon gazdaságtalan szabályozni és a műemléképület jellegét megőrzendő, nem alkalmazhatunk semmilyen hőszigetelő szerkezetet, ami miatt a befektetett energia nagyon rossz hatásfokkal működne itt.

Ezért kihasználjuk az épület jelenlegi előnyeit: egyrészt a téli időszakban a dél-nyugati oldalon lévő hatalmas üvegfelületek beengedik a napsugarakat, ami a hőérzetet jelentősen javítja, a megfelelő temperálást a hideg időszak nagy részében fenn lehet tartani, lokális rásegítéssel, ahol feltétlenül szükséges. A nyári hűtést éjszakai átöblítéssel oldanánk meg, az eredeti tervekben szerepelő nyitható zsalus ablakrendszerrel, illetve a véghomlokzatok üvegfelületeinek éjszakai megnyitásával, így az épület szélcsatornaként tud működni, az éjszakai hűvösebb levegő rásegítés nélkül képes mérsékelni a túlmelegedést. Ezt a pozitív hatást fokozzák az épület belsejében a gerendarács födém rácsközeibe helyezett ültetőközegben lévő kisebb fák, melyek a levegő minőségére és a páratartalmára is jótékony hatással bírnak.

Egyéb egyszerű gesztusokat alkalmazunk első körben a másik két épület esetében is: például a diákszálló szobáinak mikroklímáját pozitívan befolyásolják a szobák előtt végigfutó széles virágládák. Az irodaépület hőháztartását igyekszünk javítani belső oldali multipor rendszerű hőszigeteléssel, valamint szeretnénk, ha az elbontott épületrész valamilyen formában tovább tudna élni, így a bontott szerkezetekből előállított téglaport használjuk fel a talapzat és a belső köztér anyagában színezett betonfelületeinek tónusához, ami színárnyalatában még össze is tudja fogni az új elemet a meglévőekkel.

A csarnok több ezer négyzetméteres tetőfelületére évente nagyjából 5000 m3 csapadékvíz érkezik, melyet gyűjtünk és felhasználjuk a környező közterek és a belső növényzet öntözésére a mesterterv szellemiségéhez hasonlóan.

Fenntarthatóság innovációval

Ha az egyszerű gesztusok szintjén úgy érezzük, hogy minden lehetséges lépést megtettünk, akkor következhet a technológia, mely finoman rásegíthet a jó alaphelyzetre. Manapság nagyon fontos az új épületek karbonlábnyomára figyelni, amit segíthet a faszerkezetű építés, de ez sajnos ekkora épületméreteknél nehezen jöhet szóba, nem beszélve a szigorú tűzvédelmi szempontokról.

Ezért az üvegházhatást csökkentenünk kell, amit jelenleg úgy tudunk megtenni a legegyszerűbben, ha napenergiát használunk. A műemlék csarnok dongaboltozatos teteje erre nem ad lehetőséget, viszont létezik egy forradalmian új technológia, az AuREUS nevű fejlesztés, ami egy környezetbarát gyantaréteggel vonja be az üvegfelületeket, ami többek között képes az UV sugárzást látható fénnyé alakítani, ami már hagyományos napelemes rendszerrel elektromos energiává alakítható. Ez az energia a rendelkezésre álló nagy felületnek köszönhetően akár az egész nagyvásártelep áramellátását fedezheti, vagy akár vissza is termelhet a rendszerbe. Ez a fejlesztés azért is nagyon okos, mert borús időben is képes termelni az áramot, ami a mi klímánkon nagyban növeli a hatásfokot.

Ezen megoldások használata mellett természetesen szükséges hagyományos gépészeti rendszereket is alkalmazni.