Impresszum

MTA Agrártudományi Kutatóintézet

Visszafogott,racionálisan működő épületet akartunk létrehozni, de nem az érzelemmentes,száraz változatban. Ennek jegyében kompakt, jól áttekinthető rendszert terveztünk, amely biztosítja az egyes különálló osztályok saját terét, de ezzel egyidőben lehetővé teszi és bátorítja az osztályok, kutatók közötti kommunikációt, interakciót.

Előzmény

Az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjában új Agrár-Innovációs Centrum valósul meg a martonvásári kastélyparkban. A tervezési feladat 3 akadémiai intézet több osztályának XXI. századi szinten kutatóhely biztosítása. A kijelölt helyszín különleges adottságokkal bír és érzékeny terület, egyrészt a Brunszvik-kastély közvetlen közelsége, másrészt a védett természeti környezet miatt.

Koncepció

Az új fejlesztés a nagyságrendje miatt teljes átrendeződést fog jelenti, hiszen a legkomolyabb, legnagyobb egység lesz az MTA-ATK együttesen belül. A szabályozási előírások megfelelően tág keretet biztosítanak ehhez, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy jóval nagyobb épületről van szó, mint a kastély, nem is beszélve az összehasonlításról a Kodály és Malom utcai lakóházakkal. Az Agrár-Innovációs Centrumnak itt lesz az új súlypontja, a belső viszonyrendszerek teljesen át fognak alakulni.

A méretből adódó léptékváltás építészeti kezelése viszont nehéz feladat lesz. Hasonlóan fajsúlyos probléma a műemléki környezetbeilleszkedés, a romantikus XIX. századi épületekhez való viszonyulás és a védendő természeti értékek. A legkomolyabb kihívást azonban az új kutatóközpont karakterének meghatározása jelenti majd. Az ilyen jellegű épületek sokszor arctalanok, technicista építészeti megoldásokat követnek, túlhangsúlyozzák a naprakészségüket, ami egy agrártudományi intézet esetében nem feltétlenül követendő magatartás.

A műemléki szempontoknak akkor lehet a legjobban megfelelni és a léptékváltásból eredő problémákat is akkor lehet a legjobban kezelni, ha az új központ az adott keretek között háttérbe húzódik, távolságot tart, mind a Kiskastély, mind a Kodály utca felől. Ennek a megoldásnak további előnye, hogy nem korlátozza egy esetleges második fejlesztési lépcső megvalósítását, hanem helyet hagy annak. AKKI épületének szavatossága belátható időn belül le fog járni, helyén a jelenlegi szabályozási előírások szerint is egy sokkal komolyabb és korszerűbb épület emelhető, ha van rá igény.

A kijelölt építési helyen olyanok az adottságok, hogy nehéz kapcsolódási pontokat találni a város felé, az MTA-ATK sokkal inkább a kastélypark része lesz, csak vékony szálon fog kapcsolódni a városszerkezetbe. A meglévő szituációból és a szabadon álló jellegből egyaránt levezethető a campus jelleg, az új, nyilván oktatási funkciót is betöltő tömb meghatározó eleme lehet egy ilyen módon tudatosan fejlesztett együttesnek. Ha ezen az úton indulunk el és haladunk tovább, akkor a nagy múltú egyetemi központokat mintául véve a hiányzó építészeti karakter is könnyebben megtalálható, plusz hosszabb távon a meglévő épületállomány is rendszerbe állítható lesz.

Fontos szempontnak tekintettük az épület ökológiai lábnyomát. Ez természetesen nagyon sok összetevőből áll, de meggyőződésünk szerint már a beépítési koncepció kialakításánál vizsgálni kell. Az adott helyen és adott esetben egyértelműen előnyös, ha az épület nem terjengős és a megengedett építménymagasság kihasználásával a beépítési százalék az elérhető legalacsonyabb érték közelében marad. Nem sérül a meglévő növényállomány, marad fejlesztési terület, jobbak a felületi arányok, tiszteletben tartható a Kiskastély,elkerülhető a zavaró hatású léptékváltás.

Anyagok

Szolidan elegáns, visszafogott, de a kutatóközpont akadémiai pozícióját reprezentáló épület volt a célunk, figyelembe vettük azt is, hogy egy ilyen intézmény óhatatlanul része a nemzetközi tudományos életnek,vérkeringésnek. Semmilyen formában nem akartunk konkurálni a műemlék épületekkel, arra törekedtünk, hogy múlt és jelen, a tradíciók és a kortárs építészet (korszerűség) egyensúlyban legyenek.

Választásunk meghatározó anyagként a téglára esett,egyrészt mert időtálló és időtlen (nem korhoz kötött), másrészt mert hagyományosan jelen van Martonvásáron, a kastélypark közvetlen közelében és magában a parkban is. Minőségi homlokzatburkolat, de hivalkodástól mentes, fenntartási igénye alig van. A téglapillérek fegyelmezettsége kivetíti a belső rendszert és megjeleníti az épületben folyó munka koncentráltságát, alaposságát.

Az épület minden irányban megnyíló és így megmozgatott tömege, a zártabb és transzparens felületek játéka ellensúlyozza ezt a relatív szigorúságot. A kortárs gesztusok az üvegház egyáltalán nem konvencionális, de a tájolást maximálisan figyelembe vevő megoldására és néhány részletre (hidak,átlós szerkesztés megjelenítése a belső térben, udvarok lesüllyesztése)korlátozódnak, de azért látványosan és egyértelműen jelen vannak.

Építész

Fialovszky Tamás, Nagy Iván, Sólyom Benedek, Ábrahám Tamás, Kenéz Gergely

Belsőépítész
Látványtervező
Tájépítész
Funkció

Kutatóközpont

Pályázat

nyílt tervpályázat - 2. díj

Év
2017
Helyszín

Martonvásár, Magyarország

Martonvásár
,
HU
Megrendelő
Fotó
Díjak
Publikációk
Funkció

Kutatóközpont

Pályázat

nyílt tervpályázat - 2. díj

Év
2017
Helyszín

Martonvásár, Magyarország

Martonvásár
,
HU
Megrendelő
Fotó
Díjak
Publikációk
#
389
#
389

MTA Agrártudományi Kutatóintézet

Summa

Visszafogott,racionálisan működő épületet akartunk létrehozni, de nem az érzelemmentes,száraz változatban. Ennek jegyében kompakt, jól áttekinthető rendszert terveztünk, amely biztosítja az egyes különálló osztályok saját terét, de ezzel egyidőben lehetővé teszi és bátorítja az osztályok, kutatók közötti kommunikációt, interakciót.

Előzmény

Az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjában új Agrár-Innovációs Centrum valósul meg a martonvásári kastélyparkban. A tervezési feladat 3 akadémiai intézet több osztályának XXI. századi szinten kutatóhely biztosítása. A kijelölt helyszín különleges adottságokkal bír és érzékeny terület, egyrészt a Brunszvik-kastély közvetlen közelsége, másrészt a védett természeti környezet miatt.

Koncepció

Az új fejlesztés a nagyságrendje miatt teljes átrendeződést fog jelenti, hiszen a legkomolyabb, legnagyobb egység lesz az MTA-ATK együttesen belül. A szabályozási előírások megfelelően tág keretet biztosítanak ehhez, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy jóval nagyobb épületről van szó, mint a kastély, nem is beszélve az összehasonlításról a Kodály és Malom utcai lakóházakkal. Az Agrár-Innovációs Centrumnak itt lesz az új súlypontja, a belső viszonyrendszerek teljesen át fognak alakulni.

A méretből adódó léptékváltás építészeti kezelése viszont nehéz feladat lesz. Hasonlóan fajsúlyos probléma a műemléki környezetbeilleszkedés, a romantikus XIX. századi épületekhez való viszonyulás és a védendő természeti értékek. A legkomolyabb kihívást azonban az új kutatóközpont karakterének meghatározása jelenti majd. Az ilyen jellegű épületek sokszor arctalanok, technicista építészeti megoldásokat követnek, túlhangsúlyozzák a naprakészségüket, ami egy agrártudományi intézet esetében nem feltétlenül követendő magatartás.

A műemléki szempontoknak akkor lehet a legjobban megfelelni és a léptékváltásból eredő problémákat is akkor lehet a legjobban kezelni, ha az új központ az adott keretek között háttérbe húzódik, távolságot tart, mind a Kiskastély, mind a Kodály utca felől. Ennek a megoldásnak további előnye, hogy nem korlátozza egy esetleges második fejlesztési lépcső megvalósítását, hanem helyet hagy annak. AKKI épületének szavatossága belátható időn belül le fog járni, helyén a jelenlegi szabályozási előírások szerint is egy sokkal komolyabb és korszerűbb épület emelhető, ha van rá igény.

A kijelölt építési helyen olyanok az adottságok, hogy nehéz kapcsolódási pontokat találni a város felé, az MTA-ATK sokkal inkább a kastélypark része lesz, csak vékony szálon fog kapcsolódni a városszerkezetbe. A meglévő szituációból és a szabadon álló jellegből egyaránt levezethető a campus jelleg, az új, nyilván oktatási funkciót is betöltő tömb meghatározó eleme lehet egy ilyen módon tudatosan fejlesztett együttesnek. Ha ezen az úton indulunk el és haladunk tovább, akkor a nagy múltú egyetemi központokat mintául véve a hiányzó építészeti karakter is könnyebben megtalálható, plusz hosszabb távon a meglévő épületállomány is rendszerbe állítható lesz.

Fontos szempontnak tekintettük az épület ökológiai lábnyomát. Ez természetesen nagyon sok összetevőből áll, de meggyőződésünk szerint már a beépítési koncepció kialakításánál vizsgálni kell. Az adott helyen és adott esetben egyértelműen előnyös, ha az épület nem terjengős és a megengedett építménymagasság kihasználásával a beépítési százalék az elérhető legalacsonyabb érték közelében marad. Nem sérül a meglévő növényállomány, marad fejlesztési terület, jobbak a felületi arányok, tiszteletben tartható a Kiskastély,elkerülhető a zavaró hatású léptékváltás.

Anyagok

Szolidan elegáns, visszafogott, de a kutatóközpont akadémiai pozícióját reprezentáló épület volt a célunk, figyelembe vettük azt is, hogy egy ilyen intézmény óhatatlanul része a nemzetközi tudományos életnek,vérkeringésnek. Semmilyen formában nem akartunk konkurálni a műemlék épületekkel, arra törekedtünk, hogy múlt és jelen, a tradíciók és a kortárs építészet (korszerűség) egyensúlyban legyenek.

Választásunk meghatározó anyagként a téglára esett,egyrészt mert időtálló és időtlen (nem korhoz kötött), másrészt mert hagyományosan jelen van Martonvásáron, a kastélypark közvetlen közelében és magában a parkban is. Minőségi homlokzatburkolat, de hivalkodástól mentes, fenntartási igénye alig van. A téglapillérek fegyelmezettsége kivetíti a belső rendszert és megjeleníti az épületben folyó munka koncentráltságát, alaposságát.

Az épület minden irányban megnyíló és így megmozgatott tömege, a zártabb és transzparens felületek játéka ellensúlyozza ezt a relatív szigorúságot. A kortárs gesztusok az üvegház egyáltalán nem konvencionális, de a tájolást maximálisan figyelembe vevő megoldására és néhány részletre (hidak,átlós szerkesztés megjelenítése a belső térben, udvarok lesüllyesztése)korlátozódnak, de azért látványosan és egyértelműen jelen vannak.

No items found.