Impresszum

MOME Campus-fejlesztés pályázat

Mi itt az érték? A MOME-park egy kicsi városként viselkedik, különböző korszakok épületeiből áll össze klasszicista, Farkasdy-szocreál, Csomay-modern. Korlenyomatok, amik értéket képviselnek. Akkor érdemes megtartani egy házat, ha az általa közvetített érték túlmutat a természetes korszerűtlenség.

A legnagyobb kérdés

A legtöbb fejtörést a ’B’ épület okozta. A kiírás a bontását javasolta (elhelyezkedési, használati és műszaki problémák okán), mivel „védendő építészeti értéket nem képvisel”. Mi ezzel vitatkoznánk. Igaz, hogy önmagában nem egy különleges épület (ez egyébként elmondható a belváros legtöbb épületére is, mégse bontanánk el őket), de testvérével, az ’A’ épülettel együtt már figyelemre méltó párost alkotnak. A helyszíni látogatáson nem láttunk helyrehozhatatlan műszaki problémát. A tervezett szervizút pedig elhelyezhető mögötte, a süllyesztett térrész helyreállítása után. 

Funkcionálisan valóban kedvezőtlenebb a kialakítása az ’A’-nál, mivel a nyugati traktus keskeny, így ott nagyobb helyiséget nem lehet kialakítani. A folyosó is szűkös ahhoz, hogy arról nagyobb termek nyíljanak. 

A helyzetelemzés végén úgy tettük fel a kérdést, hogy a - véleményünk szerint - egyetlen igazi problémát okozó funkcionális sutaságra találunk-e valami megoldást. Ha nem, akkor a ’B’ épületet valóban bontani kell.

Egyértelmű volt, hogy a 3 osztható projektterem nem helyezhető el a meglévő épületben. Viszont az alaprajz kitisztításával (a folyosón a szerkezet által lehetővé tett megnyitásokkal) olyan egybenyitott szinteket kaptunk, amik műteremként jól használhatók. A folyosóból megmaradt falszakaszok között izgalmas téri helyzetek jönnek létre, ahol számos műtermi funkció jó helyet találhat magának (konyha, tároló, wc, konzultációs tér, pihenő stb.), a homlokzatok mentén pedig a műtermi asztalok jól elhelyezhetők. Összességében nagyon otthonos és kreatív lehetőségeket hordozó térnek találtuk.

A 3 projekttermet egy új kisebb épületben helyeztük el, ami szintenként híddal kapcsolódik a meglévőhöz. Így egy új páros jött létre, régi és új párosa, ami újabb építészeti lehetőségeket rejt magában (polarizált karakterek: tömör és átlátszó, álló és lebegő stb.). 

A jövő nyitva

A ’B’ épület megtarthatóságára vonatkozó koncepció készítésével párhuzamosan azt is végiggondoltuk, hogy ha mégis bontanánk, milyen új beépítés kívánkozna a helyére. Ennek a gondolkodásnak az eredményeképp egy tagoltabb, kételemes együttest éreztünk jó megoldásnak, egyetlen nagy épület aránytalannak tűnt. Mindez megerősített bennünket abban, hogy érdemes a ’B’ épületet megtartani, és ha a távoli jövőben esetleg mégis indokolttá válna a cseréje egy új, teljesen korszerű épületre, akkor a mostani helyén ez megépíthető. 

Városképi beágyazottság

A zugligeti épített környezet jellemzően szabadon álló elemekből létrejött laza szövet. Villák, társasházak, pavilonos jellegű beépítés, néhány nagyobb középülettel, zöldbe ágyazva. Fontosnak tartjuk, hogy a tervezett épületegyüttes elemei külön-külön ne jelentsenek léptékváltást a pavilonos jellegű zugligeti környezethez képest, és még fontosabbnak érezzük azt, hogy az épületek együttesen a környezet léptékéből kilógó épületegyüttest ne alkossanak. Ezért az új elemeket egymástól – és a meglévő épületektől is - függetlenül, szórtan helyeztük el a parkban.


Építész

Fialovszky Tamás, Hőnich Richárd, Kenéz Gergely, Nagy Péter, Mudry Luca,

Belsőépítész
Látványtervező
Tájépítész
Funkció

Egyetemi campus

Innovációs tudáspark

Pályázat

nyílt tervpályázat - megvétel

Év
2015
Helyszín

Budapest XII. kerület

Budapest XII.
,
HU
Megrendelő
Fotó
Díjak
Publikációk
Funkció

Egyetemi campus

Innovációs tudáspark

Pályázat

nyílt tervpályázat - megvétel

Év
2015
Helyszín

Budapest XII. kerület

Budapest XII.
,
HU
Megrendelő
Fotó
Díjak
Publikációk
#
346
#
346

MOME Campus-fejlesztés pályázat

Summa

Mi itt az érték? A MOME-park egy kicsi városként viselkedik, különböző korszakok épületeiből áll össze klasszicista, Farkasdy-szocreál, Csomay-modern. Korlenyomatok, amik értéket képviselnek. Akkor érdemes megtartani egy házat, ha az általa közvetített érték túlmutat a természetes korszerűtlenség.

A legnagyobb kérdés

A legtöbb fejtörést a ’B’ épület okozta. A kiírás a bontását javasolta (elhelyezkedési, használati és műszaki problémák okán), mivel „védendő építészeti értéket nem képvisel”. Mi ezzel vitatkoznánk. Igaz, hogy önmagában nem egy különleges épület (ez egyébként elmondható a belváros legtöbb épületére is, mégse bontanánk el őket), de testvérével, az ’A’ épülettel együtt már figyelemre méltó párost alkotnak. A helyszíni látogatáson nem láttunk helyrehozhatatlan műszaki problémát. A tervezett szervizút pedig elhelyezhető mögötte, a süllyesztett térrész helyreállítása után. 

Funkcionálisan valóban kedvezőtlenebb a kialakítása az ’A’-nál, mivel a nyugati traktus keskeny, így ott nagyobb helyiséget nem lehet kialakítani. A folyosó is szűkös ahhoz, hogy arról nagyobb termek nyíljanak. 

A helyzetelemzés végén úgy tettük fel a kérdést, hogy a - véleményünk szerint - egyetlen igazi problémát okozó funkcionális sutaságra találunk-e valami megoldást. Ha nem, akkor a ’B’ épületet valóban bontani kell.

Egyértelmű volt, hogy a 3 osztható projektterem nem helyezhető el a meglévő épületben. Viszont az alaprajz kitisztításával (a folyosón a szerkezet által lehetővé tett megnyitásokkal) olyan egybenyitott szinteket kaptunk, amik műteremként jól használhatók. A folyosóból megmaradt falszakaszok között izgalmas téri helyzetek jönnek létre, ahol számos műtermi funkció jó helyet találhat magának (konyha, tároló, wc, konzultációs tér, pihenő stb.), a homlokzatok mentén pedig a műtermi asztalok jól elhelyezhetők. Összességében nagyon otthonos és kreatív lehetőségeket hordozó térnek találtuk.

A 3 projekttermet egy új kisebb épületben helyeztük el, ami szintenként híddal kapcsolódik a meglévőhöz. Így egy új páros jött létre, régi és új párosa, ami újabb építészeti lehetőségeket rejt magában (polarizált karakterek: tömör és átlátszó, álló és lebegő stb.). 

A jövő nyitva

A ’B’ épület megtarthatóságára vonatkozó koncepció készítésével párhuzamosan azt is végiggondoltuk, hogy ha mégis bontanánk, milyen új beépítés kívánkozna a helyére. Ennek a gondolkodásnak az eredményeképp egy tagoltabb, kételemes együttest éreztünk jó megoldásnak, egyetlen nagy épület aránytalannak tűnt. Mindez megerősített bennünket abban, hogy érdemes a ’B’ épületet megtartani, és ha a távoli jövőben esetleg mégis indokolttá válna a cseréje egy új, teljesen korszerű épületre, akkor a mostani helyén ez megépíthető. 

Városképi beágyazottság

A zugligeti épített környezet jellemzően szabadon álló elemekből létrejött laza szövet. Villák, társasházak, pavilonos jellegű beépítés, néhány nagyobb középülettel, zöldbe ágyazva. Fontosnak tartjuk, hogy a tervezett épületegyüttes elemei külön-külön ne jelentsenek léptékváltást a pavilonos jellegű zugligeti környezethez képest, és még fontosabbnak érezzük azt, hogy az épületek együttesen a környezet léptékéből kilógó épületegyüttest ne alkossanak. Ezért az új elemeket egymástól – és a meglévő épületektől is - függetlenül, szórtan helyeztük el a parkban.


No items found.
Párbeszéd a meglévő épületekkel

A meglévő épületek elfogadása, tisztelete nem jelent érinthetetlenséget vagy szolgai alkalmazkodást. Sokkal inkább párbeszédet, adott esetben vitát, egyfajta dinamikus viszonyt, mint ami nagyszülők és unokák között szokott lenni, ahol a közvetlenség és az őszinteség nem válik tiszteletlenséggé, mivel a kapcsolat az elfogadásról és a szeretetről szól.

A program szerinti bővítés jelentős tömegnövekedést jelent. Az új elemeket a meglévő épületekhez képest kontrasztosan fogalmaztuk meg (tömör, földön álló tömbök mellett átlátszó, lebegő elemek jelennek meg), ezzel minimalizálva a hasonló jellegű beépítés kedvezőtlen besűrűsödését.

Az épületek kapcsolódása egymáshoz

Az épületek megfelelő összekötése fontos feltétele egy jól működő Campusnak. A mi éghajlatunk mellett a hideg hónapokban (november-december-január-február) zárt kapcsolat szükséges, az átmeneti hónapokban (október, március) az aktuális időjárás függvényében jöhet jól a zárt folyosó vagy működhet a szabadtéri kapcsolat, az év nyári felében viszont (a zivatarokat leszámítva) kellemes a kerten keresztül történő átsétálás is. Vagyis kb. az év fele igényli a zárt, a másik fele a nyitott kapcsolatot. Ráadásul a kert nem csak egy közlekedő terület, hanem a közösségi élet, az alkotás és a pihenés tere is. Ezért az épületeket nem kapcsoltuk össze minden szinten, elegendőnek éreztük a felszín alatti összekötést, több okból is. Egyrészt ez az alagsori szint fontos közösségi funkciókat fűz fel (jó lesz ott végigsétálni), másrészt nem akartuk az oktatási szinteket terhelni az átközlekedéssel, harmadrészt ezzel is szeretnénk erősíteni az intenzív kerthasználatot.

Az új elemek viszonya

A MOME campus zöldterületeit, növényállományát az egyik legfontosabb védendő értékként tartottuk szem előtt a bővítések építészeti megfogalmazásánál. A természeti környezet által meghatározott atmoszféra hangulatát erősítő új elemek kettős viselkedésűek. 

A felszínen elhelyezett terek ellebegnek, a terep szintjéhez csak a megérkező és közlekedő elemekkel kapcsolódnak, így egyszerre hagyják érintetlenül a felszínt és hoznak létre fedett-nyitott tereket, ezzel kiváltva a pavilonok szerepét, és színesítve a campus használatot. A fák között lebegő épületek homlokzatai az illeszkedésre, a zöld hangsúlyára építenek reflektív üveg homlokzataikkal, melyeken futónövények írják tovább a meglévő kertet. 

A MOME szíve térszín alatt megbúvó épülete alulról érinti a területet borító zöld leplet, mely csak kevés ponton finoman felszakadva jelzi, hogy alatta zajlik az élet. A felszínen pezsgő társasági élet helye az épület tetején húzódó rét, az egész campus napozóterasza.

Közlekedési kapcsolatok

A jelenlegi campus egyik leghangsúlyosabb eleme a gépkocsiforgalmat kiszolgáló, egész területet átszelő autóút. A terület jellegéből és méretéből fakadóan túlzó megközelítést újragondoltuk. A telek két végén, a telekhatár mentén biztosítjuk a gépjárműves feltárást, a campus belsejét pedig gyalogos forgalom számára adjuk át, így az autós forgalom a campus életét nem zavarja. Az új rendszerben prioritást élveznek a kerékpárosok, akik a főbb érkezési pontok mellet, illetve egy könnyen elérhető zárt tárolóban parkolhatnak. 

A gyalogos irányok rendszere három párhuzamosan futó tengely (1.: előkerti sétány, 2.: Tudásközpont - MOME szíve - ’A’ - ’B +’ - ’B’, 3.: hátsó campus gyalogút) és ezek sűrű összeszövéséből adódó hálózatként jön létre. A belső területeket átszövő ösvények teszik lehetővé a gyors átjutást az épületek között, míg a köztük meghatározott arányos zöld foltok lehetőséget adnak rá, hogy különféle szabadtéri funkciók lakják be őket. Az ösvények rendszere több helyen ki is köt a Zugligeti úti járdára. A kerítések elbontásával nyitott, bárhonnan megközelíthető épületegyüttest hozunk létre. 

Anyaghasználat

A Campus különböző korokban megvalósuló épületei önálló építészeti karakterrel bíró rétegekként rakódnak rá a közös történetre. A Farkasdy-házak fehér vakolt tömegeivel izgalmas kontrasztot alkotnak Csomay sötét tégla házai. Jelen fejlesztés elemei pedig egy újabb réteget jelentenének. A park fái között, filigrán acél oszlopokon lebegő új pavilonok meghatározó anyaga az üveg, amelyet a peremek mentén körbefutó finombeton növényládák- és azokból rozsdamentes huzalrendszerre felfutó zöld növénystruktúra tagol. A reflektív és transzparens üvegfelületek a napszakok és fényviszonyok függvényében változatosan tükrözik vissza zöldet és a ház belső életét.

Az anyaghasználatra az őszinteség jellemző. Minden az, aminek látszik. Az időtálló, egyszerű anyagok saját anyagszerűségükben, burkolatok és festékbevonatok nélkül jelennek meg (beton, fém, üveg, fa…)

Az építés során a környezeti terhelés csökkentése és a kivitelezési idő lerövidítése érdekében törekednénk az előregyártásra, mind a szerkezetépítés (pillérek, falak, födémek, lépcsők), mind a homlokzatok (üvegfal szerkezetek), mind a szakipari munkák esetében.