Az épülettömeg felszín feletti léptékét minimalizáltuk, a napfényt és homlokzatot nem igénylő kiállítótereket a földbe süllyesztettük. A kitermelt földet a helyszínen visszatöltjük, az így kialakuló dombok megidézik az alföldi kunhalmokat és izgalmas téri helyzeteket teremtenek a múzeum körül. A múzeum park felett jelként lebegő, felhőre emlékeztető tömege a víz nélkülözhetetlenségére mutat rá. A két irányba billenő tető gyűjti az esővizet és beengedi a napfényt. A földbe süllyesztett tér a múltat, a megismerést, a tanulást, a tudást; míg a lebegő tömeg a jövőt, a kutatást, az innovációt, a folyton változó világot jelképezi. A földet és eget, dombot és felhőt a központi, nagy lélegzetű átrium köti össze. Benne egyszerre érzékeljük a körülöttünk lévő épület rejtelmeit, a múzeum teljes vertikalitását, lenyűgöz minket a téri világ sokfélesége, kíváncsivá tesz, felfedezésre buzdít. Az adaptív homlokzaton finoman tükröződik az állandóan változó természet.
szimbiózis: Debrecen városa mindig is szimbiózisban élt természeti környezetével. Habár felszíni vizekben sosem bővelkedett, a minőségi termőföld és a szorgalmas munka biztos megélhetést nyújtott, és stabil alapot jelentett az állattenyésztés (elsősorban szarvasmarhatartás). Gyümölcsöző kereskedelmét mindenkori geopolitikai határhelyzetének és a kapcsolódó kereskedelmi utaknak köszönhette.
cívis: A természeti környezettel való együttélést a mezővárosi státusz is erősítette, mivel - kövek híján - évszázadokon át csak vizesárokkal övezett fakerítés védte. Ez fokozott éberséget, ‘cívis’ tartást és nem utolsósorban kifinomult diplomáciai érzéket követelt meg a város lakóitól a megmaradás érdekében.
víz: A nyírségi homokon való élet során elengedhetetlen volt a vízzel való okos gazdálkodás, ami a felszín alatti vizek minél jobb hatásfokú kihasználását is jelentette. Külön fejezetet érdemelne a termálvízkincs felfedezése és hasznosítása, ami – különösen a Nagyerdő területén – a mai napig meghatározó a város fejlődésében, mind a gyógyászati, mind a szabadidős tevékenységek tekintetében. halmok /A régmúlt időkre emlékeztetnek a Debrecen körüli homokos síkvidéken és a város területén is megtalálható kultikus vagy stratégiai célból emelt halmok, melyek ember és természet szoros kapcsolatát szimbolizáló, maradandó emlékei a város kultúrtörténetének.
értékek: A Nagyerdő olyan fogalom, amiről mindenkinek Debrecen jut eszébe. Ez részben méretének köszönhető, de minden megtalálható benne, ami Debrecen természeti értékeit jelenti: a védett növény- és állatvilág, a természetes felszíni és felszín alatti vizek, és az ember alkotta halmok is. A 18. sz.-i térképen olvasható a Füle halom, de épp tervezési területünk közvetlen környezetében is található egy, korábban lőtéri hátfalként, ma a vidámparki óriáskerék talapzatául szolgáló halom.
funkciók: A város lakott részeihez való közelsége, jó közlekedési kapcsolatai és persze az itt található funkciók révén is népszerű a Nagyerdő. Az ide települt nagyobb funkciók (egyetem, fürdő, stadion, gyógyszergyár) közelében különös figyelmet szeretnénk arra fordítani, hogy a múzeum a lehető legkisebb lábnyommal illeszkedjen a természeti környezetbe és váljon a Nagyerdő természetes részévé.
védelem: Optimizmusra ad okot a Nagyerdő Természetvédelmi Területi és Natura 2000-es védelme, ami garancia lehet a különleges flóra és fauna megőrzésére. Minden olyan fejlesztés fontos, ami ennek tudatosítását és a természettel való harmonikus és tartós együttélést szolgálja. Ilyen a Kultúrpark, és ilyen lehet a Természettudományi Múzeum tervezett létesítménye, ami terveink szerint megtalálja az egészséges egyensúlyt és békében együtt tud élni védett természeti környezetével.
víz: A víz színtelen, szagtalan, íztelen folyadék, mégis a természet és az élet főszereplője. Az egyetlen olyan anyag, amely Földünkön mindhárom halmazállapotban megtalálható. Az ország vízrajzát alapvetően meghatározza, hogy a Kárpát-medencében fekszik, ennek révén világviszonylatban jelentős vízkészlettel bír. Azonban Debrecen és környéke nem tartozik az ország vízben gazdag területei közé, ami ráerősít a víz jelentőségére. Célunk a területre jutó esővíz gyűjtése és edukációs lehetőségként ennek minél szemléletesebb bemutatása. A felszín feletti épülettömeg formálása a vízgyűjtés egyszerű geometriáját veszi alapul. Két tetősíkot megdöntve a csapadék egy irányba halad, a homlokzat mentén szabadon lecsorog, patak formájában lefolyik a hátsó domboldalon, majd az esőkertekben összegyűlik.
felhő: A felhő a levegőben összpontosuló vízpára, vízcseppek, jégkristályok halmaza, amiből a víz csapadék formájában leesik és bekerül újra a körforgásba. A felhő a víz megtestesítője a levegőben. A dombok felett úszó épülettömeg a felhő analógiájára épít. A ferde tetőből kibillentett ellentétes irányú tető - a vízelvezetés mellett - beengedi a természet másik éltető elemét, a napfényt. A felhő jellegre a finoman ívelt tetőforma, illetve a homlokzat fehéres, tükröződő anyaga ráerősít. A múzeum látható tömege absztrakt jelként lebeg a debreceni Nagyerdőben.
A kunhalmok az alföldi táj jellegzetes, mesterséges eredetű földtani képződményei, melyek jelentős táji, régészeti, kultúrtörténeti, botanikai és állattani értékeket képviselnek. Kialakulásuk a Kárpát-medencei honfoglalás előtti időszakból eredeztethető.
típusok: A legkorábbi halmok a tellek (lakódombok), az újkőkorszaktól akár évezredekig, az egymásra rakódó kultúrrétegekből formálódtak. A rézkorban a halmok kihaltak, a bronzkorban újra benépesedtek. Ekkor jelentek meg a temetkezési célú, ősi törzsi vezetők, fejedelmek sírhelyeit jelölő kurgánok. Később is szent helyként tisztelték a kurgánokat és tovább temetkeztek a dombokra. A kunhalmoknak stratégiai szerepe is volt, gyakran őrhalomként és határhalomként is használták. Napjainkra a mezőgazdasági tevékenységek következtében a kunhalmok pusztulása végzetesen felgyorsult, ezért védelmükre fokozottan fontos felhívni a figyelmet. Nem csak az egykori löszpuszta-gyepek növény- és állatvilágát őrzik, de történelmünk hordozói, a kollektív emlékezést, az alföldi és debreceni identitást is meghatározó szimbólumok.
újraértelmezés: A dimbes-dombos tereprendezés a kitermelt föld helyi felhasználásával a kunhalmokat idézi meg, folytatva a hagyományt, újraértelmezve értékeit. A felszínen a dombok közti izgalmas téri helyzetek, a természeti környezet közeli megtapasztalása és a magaslati pontokról való szabad szemlélődés határozza meg a látogatói élményt, míg az új halmok mélyén rejlő tudástár a kunhalmok alatti rejtőző közös múltunkra utal.
Hőnich Richárd, Félix Zsolt, Pálfy Sándor, Mudry Luca, Király Csenge, Kolossváry Detti, Karakas Barnabás
Mudry Luca, Kolossváry Detti, Szántó Hunor
Objekt iroda: Pécsi Máté, Wang Xiao, Ripszán Eszter
Dúll Andrea
Múzeum
nemzetközi nyílt tervpályázat
Debrecen, Magyarország
Múzeum
nemzetközi nyílt tervpályázat
Debrecen, Magyarország
Az épülettömeg felszín feletti léptékét minimalizáltuk, a napfényt és homlokzatot nem igénylő kiállítótereket a földbe süllyesztettük. A kitermelt földet a helyszínen visszatöltjük, az így kialakuló dombok megidézik az alföldi kunhalmokat és izgalmas téri helyzeteket teremtenek a múzeum körül. A múzeum park felett jelként lebegő, felhőre emlékeztető tömege a víz nélkülözhetetlenségére mutat rá. A két irányba billenő tető gyűjti az esővizet és beengedi a napfényt. A földbe süllyesztett tér a múltat, a megismerést, a tanulást, a tudást; míg a lebegő tömeg a jövőt, a kutatást, az innovációt, a folyton változó világot jelképezi. A földet és eget, dombot és felhőt a központi, nagy lélegzetű átrium köti össze. Benne egyszerre érzékeljük a körülöttünk lévő épület rejtelmeit, a múzeum teljes vertikalitását, lenyűgöz minket a téri világ sokfélesége, kíváncsivá tesz, felfedezésre buzdít. Az adaptív homlokzaton finoman tükröződik az állandóan változó természet.
szimbiózis: Debrecen városa mindig is szimbiózisban élt természeti környezetével. Habár felszíni vizekben sosem bővelkedett, a minőségi termőföld és a szorgalmas munka biztos megélhetést nyújtott, és stabil alapot jelentett az állattenyésztés (elsősorban szarvasmarhatartás). Gyümölcsöző kereskedelmét mindenkori geopolitikai határhelyzetének és a kapcsolódó kereskedelmi utaknak köszönhette.
cívis: A természeti környezettel való együttélést a mezővárosi státusz is erősítette, mivel - kövek híján - évszázadokon át csak vizesárokkal övezett fakerítés védte. Ez fokozott éberséget, ‘cívis’ tartást és nem utolsósorban kifinomult diplomáciai érzéket követelt meg a város lakóitól a megmaradás érdekében.
víz: A nyírségi homokon való élet során elengedhetetlen volt a vízzel való okos gazdálkodás, ami a felszín alatti vizek minél jobb hatásfokú kihasználását is jelentette. Külön fejezetet érdemelne a termálvízkincs felfedezése és hasznosítása, ami – különösen a Nagyerdő területén – a mai napig meghatározó a város fejlődésében, mind a gyógyászati, mind a szabadidős tevékenységek tekintetében. halmok /A régmúlt időkre emlékeztetnek a Debrecen körüli homokos síkvidéken és a város területén is megtalálható kultikus vagy stratégiai célból emelt halmok, melyek ember és természet szoros kapcsolatát szimbolizáló, maradandó emlékei a város kultúrtörténetének.
értékek: A Nagyerdő olyan fogalom, amiről mindenkinek Debrecen jut eszébe. Ez részben méretének köszönhető, de minden megtalálható benne, ami Debrecen természeti értékeit jelenti: a védett növény- és állatvilág, a természetes felszíni és felszín alatti vizek, és az ember alkotta halmok is. A 18. sz.-i térképen olvasható a Füle halom, de épp tervezési területünk közvetlen környezetében is található egy, korábban lőtéri hátfalként, ma a vidámparki óriáskerék talapzatául szolgáló halom.
funkciók: A város lakott részeihez való közelsége, jó közlekedési kapcsolatai és persze az itt található funkciók révén is népszerű a Nagyerdő. Az ide települt nagyobb funkciók (egyetem, fürdő, stadion, gyógyszergyár) közelében különös figyelmet szeretnénk arra fordítani, hogy a múzeum a lehető legkisebb lábnyommal illeszkedjen a természeti környezetbe és váljon a Nagyerdő természetes részévé.
védelem: Optimizmusra ad okot a Nagyerdő Természetvédelmi Területi és Natura 2000-es védelme, ami garancia lehet a különleges flóra és fauna megőrzésére. Minden olyan fejlesztés fontos, ami ennek tudatosítását és a természettel való harmonikus és tartós együttélést szolgálja. Ilyen a Kultúrpark, és ilyen lehet a Természettudományi Múzeum tervezett létesítménye, ami terveink szerint megtalálja az egészséges egyensúlyt és békében együtt tud élni védett természeti környezetével.
víz: A víz színtelen, szagtalan, íztelen folyadék, mégis a természet és az élet főszereplője. Az egyetlen olyan anyag, amely Földünkön mindhárom halmazállapotban megtalálható. Az ország vízrajzát alapvetően meghatározza, hogy a Kárpát-medencében fekszik, ennek révén világviszonylatban jelentős vízkészlettel bír. Azonban Debrecen és környéke nem tartozik az ország vízben gazdag területei közé, ami ráerősít a víz jelentőségére. Célunk a területre jutó esővíz gyűjtése és edukációs lehetőségként ennek minél szemléletesebb bemutatása. A felszín feletti épülettömeg formálása a vízgyűjtés egyszerű geometriáját veszi alapul. Két tetősíkot megdöntve a csapadék egy irányba halad, a homlokzat mentén szabadon lecsorog, patak formájában lefolyik a hátsó domboldalon, majd az esőkertekben összegyűlik.
felhő: A felhő a levegőben összpontosuló vízpára, vízcseppek, jégkristályok halmaza, amiből a víz csapadék formájában leesik és bekerül újra a körforgásba. A felhő a víz megtestesítője a levegőben. A dombok felett úszó épülettömeg a felhő analógiájára épít. A ferde tetőből kibillentett ellentétes irányú tető - a vízelvezetés mellett - beengedi a természet másik éltető elemét, a napfényt. A felhő jellegre a finoman ívelt tetőforma, illetve a homlokzat fehéres, tükröződő anyaga ráerősít. A múzeum látható tömege absztrakt jelként lebeg a debreceni Nagyerdőben.
A kunhalmok az alföldi táj jellegzetes, mesterséges eredetű földtani képződményei, melyek jelentős táji, régészeti, kultúrtörténeti, botanikai és állattani értékeket képviselnek. Kialakulásuk a Kárpát-medencei honfoglalás előtti időszakból eredeztethető.
típusok: A legkorábbi halmok a tellek (lakódombok), az újkőkorszaktól akár évezredekig, az egymásra rakódó kultúrrétegekből formálódtak. A rézkorban a halmok kihaltak, a bronzkorban újra benépesedtek. Ekkor jelentek meg a temetkezési célú, ősi törzsi vezetők, fejedelmek sírhelyeit jelölő kurgánok. Később is szent helyként tisztelték a kurgánokat és tovább temetkeztek a dombokra. A kunhalmoknak stratégiai szerepe is volt, gyakran őrhalomként és határhalomként is használták. Napjainkra a mezőgazdasági tevékenységek következtében a kunhalmok pusztulása végzetesen felgyorsult, ezért védelmükre fokozottan fontos felhívni a figyelmet. Nem csak az egykori löszpuszta-gyepek növény- és állatvilágát őrzik, de történelmünk hordozói, a kollektív emlékezést, az alföldi és debreceni identitást is meghatározó szimbólumok.
újraértelmezés: A dimbes-dombos tereprendezés a kitermelt föld helyi felhasználásával a kunhalmokat idézi meg, folytatva a hagyományt, újraértelmezve értékeit. A felszínen a dombok közti izgalmas téri helyzetek, a természeti környezet közeli megtapasztalása és a magaslati pontokról való szabad szemlélődés határozza meg a látogatói élményt, míg az új halmok mélyén rejlő tudástár a kunhalmok alatti rejtőző közös múltunkra utal.
nyitottság: Gyalog a domb tetején lévő üvegezett előtérbe lépünk be (a mélygarázsból érkezve a -1. szinten az 3. állandó kiállítás üvegfalas légtere mellett elhaladva kapjuk az első impressziót és érünk a fogadótérbe, ahol az információspult és a jegypénztár vár). A tervezett épület alkalmas arra, hogy - a kiállításokon és a vezetett foglalkozásokon kívül - szabadon bejárható legyen, vagy akár többféle megoldásnak is megfeleljen (pl. a rendezvénytér bérbeadása során a meghívottak és a rendezvényre érkezők elkülönítésére, vagy egy kiállításmegnyitó kapcsán a hívatlan látogatók kiszűrésére stb.).
aktív köztér: A Természettudományi Múzeum esetében kifejezetten fontos az épület közparkba, természetbe való integrálása. A Nagyerdőbe tervezett épület látható léptékével nem uralni akarja környezetét, inkább hozzásimulni. Ennek egyik eszköze a minél kisebb felszíni épített lábnyom. A sík terep megmozgatása különböző téri helyzeteket hoz létre, a domboldal tájépítészeti elemek befogadására képes (látványásatás, játszótér, kültéri kiállítótér). A dombok hátán a közteret pezsgésben tartó funkciók (bejárati térhez kapcsolódó kávézó és üzlet). A domb oldalában a múzeum egyes felszín alatti funkciói megnyílnak, a múzeumbolt, az állatés növényorvos kívülről is megközelíthető, a felszín alatti funkciók parki elemként megjelenő felülvilágítókat kapnak.
függőleges közlekedés: Az agóralépcsőtől az átriumban feltekeredő rámparendszer a -2. szinttől a +1. szintig a látogatói mozgás fő ütőere. Az átriumhoz közvetlenül három funkcionálisan önálló vertikális közlekedőblokk csatlakozik (látogatói forgalom, személyzeti forgalom, konyhafeltöltés), melyek minden szinten menekülőlépcsőként is használhatók. A látogatói közlekedőblokkban a bejárati szintről két nagy vendéglift visz a publikus szintekre, beleértve a tetőszinti éttermet is, ami a múzeum érintése nélkül is elérhető a parkból. A vezetői és kutatói szintet a személyzeti közlekedőblokk köti össze a felszín alatti múzeumi szintekkel, a kiállítószinti műhelyekkel és közművelődési raktárral, illetve a kiállítóterek szervizfolyosója is erre csatlakozik. A gasztro funkciók közlekedőblokkja a mélygarázs felső szintjéről tölthető fel.
homogén felhő: A felhőjelleg abból fakad, hogy a domb tetején - a transzparens funkciók révén - az üvegezett földszint szinte teljesen átlátható, összefolyik a park világával, és a felette lebegő tömeg homogén megjelenésű, egységes homlokzatokkal. Az idővel zöldre patinázódó vörösréz tető elvezeti az esővizet, ami a hátsó homlokzat mentén szabadon leesik és a domboldalon lecsordogál az esőkertekbe.
adaptív homlokzat: A felhő homlokzata egy speciális üvegfal, pontszerű megfogással. Az üvegrétegek közé vékonyra vágott kőzetréteg kerül. A kőzet organikus mintázata halványan kirajzolódik a homlokzaton. Az opálos felület átengedi a napfényt, este pedig kiszűrődnek a belső tér fényei. Üvegfelület lévén a finom tükröződés ráfesti az erdős környezet elmosódott képét a homlokzatra. Az adaptív homlokzat követi a természet változását, tavasszal zöldes, télen fehéres, ősszel sárgás-barnás textúrával jelenik meg.
átrium: A föld mélyéről induló és égbe magasodó átrium a fokozatos megismerés szimbóluma. A tér egésze szabadon bejárható, csak a kiállítás ajtaja állítja meg a látogatót, ahová jeggyel lehet belépni. Cél, hogy minél több ember eljusson a múzeum köztes tereibe, ahol betekintést nyerhetnek a múzeum programjaba, motivációt nyerve a tudás elmélyítésére. A látogatók számára a leereszkedés a felszín alá, illetve az átriumtérben való vertikális mozgás erősíti a fókuszáltságot, a mikroklíma-érzést.
látványelem: Az átriumtér vonzza a hatalmas, lenyűgöző látnivalót, és a körülötte kerengő rámpa lehetőséget ad arra, hogy ezt a látnivalót bármilyen irányból, bármilyen magasságban megnézhessük, alaposan körbejárhassuk, vagy az agóralépcsőn ülve csodálhassuk. A látnivaló lehet a gyerekeket rabul ejtő hatalmas lény (pl. dínó vagy bálna), vagy interaktív földgömb, és a rajta futó vizuális információkat akár a látogatók is vezérelhetik, ha kíváncsiak a tengeráramlások vagy a felhők mozgására, a világ népeire, állat- és növényvilágára, gazdasági és társadalmi folyamatokra, és így tovább, a lehetőségek végtelenek és bármikor tetszőlegesen bővíthetők.
lent: A ‘domb’ belső atmoszféráját a mészkő határozza meg. A falak süttői mészkőkőporral színezett sárgás árnyalatú csiszolt betonfelületek, ahol a kődarabok a felcsiszolás során előbújnak és változatos szemcseméretű kőszerű textúra jön létre. A padló nagyméretű süttői kőtáblákból készül, látható fossziliákkal. A merevítő vasbeton közlekedő blokkok is a monolitikus jelleget hordozzák. A nyílászárók és vitrinek sárgás fém színükkel illeszkednek a csiszolt beton és a kőpadló tónusához. A lépcsős agóra meleg hangulatú, világos fa padozattal borítva.
fent: A ‘felhő’ színtónusában folytatja az alsó világot, de anyagot vált, természetes, natúr fafelületként jelenik meg. A kutatói és a vezetői szint irodáinak szükség szerinti intimitását egyénileg szabályozható törtfehér függöny biztosítja. A tér felfelé haladva egyre világosabbá válik, míg végül az átrium felett az ég felé billenő tető felülvilágítójával zárul.
bent: A belső udvar mentén tekergő rámpa belső oldala tömör korláttal egészül ki, míg a szinteket transzparens fémháló fogja össze. Ez a transzparens réteg a földszinten finom vizuális térelhatárolásként működik az aula és a kávézó, üzlet között.
a Nagyerdő tájépítészeti jelentősége: A Nagyerdő országos jelentőségű védett természeti terület, a Hortobágyi Nemzeti Park és a Natura 2000 hálózat része, valamint Debrecen legnagyobb egybefüggő zöldfelülete, amely a méretén kívül is egyedülálló adottságú. Növényállományának, történeti és természetvédelmi jelentőségének, elhelyezkedésének, méretének és egyedi mikroklímájának köszönhetően a terület önmagában is hatalmas értéket képvisel, ugyanakkor ökológiai értelemben ezt az értéket sokszorosan megnöveli a debreceni zöldfelületi rendszerben elfoglalt kiemelt szerepe és pozíciója. A WWF Magyarország meghatározása alapján a Nagyerdő szentélyerdő, ami az idős fákból is álló, természetes működés elemeit mutató őserdőmaradványokra használatos kifejezés. A Nagyerdő különlegessége, hogy Debrecen belterületén található, a teljes területe több, mint 1000 hektár. Összehasonlításképpen Budapest legnépszerűbb parkerdője, a Normafa megközelítően 310 hektáron, míg a Népliget, Budapest legnagyobb közparkja nagyjából 110 hektáron terül el. A Nagyerdő zöldfelületi és funkcionális fejlesztési lehetőségei gyakorlatilag korlátlanok, helyenként mégis alulhasznosított és leromlott állapotú a terület.
tájépítészeti alapkoncepció: A Nagyerdő Debrecen ikonikus, kifejezetten pozitív megítélésű parkja, rendkívül gazdag történeti háttérrel és különleges növényállománnyal. A természetvédelmi terület országos ismertségnek örvend, így a Nagyerdő 'brand' Debrecen egyik fontos marketingeszköze, amely a jövőben koncepciózusan és komplexen fejleszthető. A fejlesztés kulcsszava a természetesség. A természetesség magában foglalja a meglévő zöldfelületi örökség maximális tiszteletét és fenntartható továbbfejlesztését. Elsődleges célkitűzésünk a Nagyerdő biológiai sokféleségének, a flóra és fauna sokszínűségének megőrzése és természetes továbbfejlődési lehetőségeinek biztosítása.
erdők kezelése: A Nagyerdő alapsíki zöldfelületeinek nagy lombkorona-fedettsége okán egyedi mikroklímával rendelkezik. A nagy lombkorona-fedettség egyszerre jelent előnyt és hátrányt, amelyek az erdőfoltok átalakítása során kiegyensúlyozandók. A fejlesztés egyik legnagyobb kihívása a meglévő erdőterületek megőrzése, fokozatos átalakítása és helyenként szükségessé váló állománycseréje. A „Fakataszter és ápolási javaslat” szerint a tervezett épület keleti oldalán idős, erdészeti szempontból túltartott, összeomló akácos található. Ez az állomány a szakvélemény alapján jelenlegi formájában nem alkalmas parki használatra. Ennek megfelelően ezen a területrészen teljes újraparkosítást javaslunk, lehetőség szerint ütemezett faállománycserével. A terület délnyugati és északi oldalán található erdők és facsoportok szakszerű favédelmi kezelést követően parkerdő és egyéb, természetvédelemmel és oktatási céllal összefüggő funkciók számára is helyszínt biztosíthatnak.
fatelepítés rendszere - természetesség és raszter: A faállomány cseréjének hívószavai a fokozatosság, ütemezettség és türelem. Célunk a meglévő organikusan fejlődött és a tervezett raszteres faállomány egybefésülése, közös rendszerének meghatározása. A raszteresen telepített új állomány sűrűsödései, ritkulásai érdekes téri helyzeteket hoznak létre és képesek befogadni a megmaradó fákat. A fatelepítés ütemezésének bemutatása, lekövetése edukációs célokat is használhat. A faszelekció főként a helyben megtalálható fafajokra, fajtákra épül (pl. kocsányos tölgy, kislevelű hárs, mezei juhar).
dombok hátán - terepalakítás: A tervezett terepalakítás egyszerre történeti kitekintés, térformálás, esztétikai és biológiai különlegesség, valamint nem utolsósorban a kivitelezéshez kapcsolódó ökológiai lábnyom csökkentésének artisztikus eszköze. A dombok tájolástól függően más-más látványt és élőhelyet nyújtanak, a környező síksághoz képest a domboldalakon eltérő flóra és fauna jelenik meg.