A Budai Malom területe Budapest belvárosától 3 km-re délre, a Kopaszi-gát mellett fekszik. A malom épületeket az 1910-es évek elején építették Zielinski Szilárd, a Hennebique-féle vasbeton szerkezetek magyarországi képviselője tervei alapján, felfűzve a rohamosan fejlődő Duna menti malomipar láncolatára. A termelés 1912-45 között a tervezett állapot szerint folyt, míg a II. világháború idején az eredeti Malom épülete, víztornyával és kazánházával együtt elpusztult. A gabonasiló megőrizte eredeti formáját, azonban a terület funkcióváltásra kényszerült. Az egykori lisztsiló épületét átalakították a hengermalom technológiájának megfelelően, így átvállalva a malom szerepét. A területet kiegészítette a ma is álló új lisztsiló. A termelés egészen a 2000-es évek elejéig tartott. A telek az elmúlt 20 évben feledésbe merült, az épületek üresen álltak, állapotuk romlásnak indult. A Hengermalom társaság budai hengermalma megélte a magyarországi malomipar fénykorát és hanyatlását. Építészeti karaktere a funkció és a helyszín ipari örökségét is hordozza, miközben környezete ismét átalakulóban van.

Az Építész Stúdió és a Valyo csapata, a befektető felkérésére, közösen azon tevékenykedik, hogy felkeltse a területet hosszú téli álmából. A Hengermalom projekt egy olyan hiánypótló kezdeményezés a területen, amely a rohamosan fejlődő környék kulturális központjaként tűnhet fel. A gondolkodás a tanulmányterv készítésével indult, ami alapján a területre készült egy építészeti koncepció, mely elsősorban a siló, a malom, illetve az általuk közre zárt tér hasznosításával foglalkozik. 2023-ban a kerületi önkormányzat változtatási tilalom alá vonta a városrészt, azzal a céllal, hogy korlátozza az új fejlesztések beépítésének mértékét, illetve növelje a zöldterületi arányokat. Az átmeneti állapotnak köszönhetően a Hengermalom időszakos hasznosítása merült fel, amely teret ad a kísérleti működésnek. Ez az időszak egyaránt szól a brand építésről, a potenciális szereplők bevonzásáról, illetve a térhasználat kísérletéről. A 2024 őszén Valyo által szervezett indító egyhetes Kelesztés fesztivál felrajzolta a budapesti kulturális helyek térképére a Hengermalom területét. Az Építész Stúdió feladata, szem előtt tartva a hosszútávú területi víziót, a rövid- és középtávú üzemeltetés térhasználati lehetőségeinek tervezésével folytatódott. Ennek első lépése a földszinti fedett-nyitott területek bekapcsolása a működésbe.

Az eredeti épületegyüttesnek a gabonasiló magasba tornyosuló jelszerű tömege, továbbá az eredetileg lisztsilónak épült, később malomfunkciót befogadó épület állít emléket. A siló 3x12 db 25 méter magas 4,75 méter átmérőjű hengerek sorozata. A silók alatt pinceszinten három hajós, pillérekkel tűzdelt egybefüggő csarnok tér rejtőzik. A silók felett keskenyebb sávban egy hosszú tér található, amelyet két oldalt végig menő terasz panoráma kilátással szegélyez. A malom épülete fővárosi védettséget élvez. Szerkezete a korai vasbeton építészet mintapéldája. Az első időkben a Hennebique-féle vasbeton építészet a korábbi fa- és acélszerkezetek logikáját követte, ez fedezhető fel a malom tereiben. Különlegessége egyrészről abból fakad, hogy a főtartók közé sűrű fióktartók sorakoznak, amelynek köszönhetően a födém 10-12 cm vékonyságú vasbeton szerkezet, másrészről a pillérek felfelé haladva, a teherigényeknek megfelelően, egyre filigránabbak. A malom technológia beköltözés a ma is érzékelhető födémek sűrű átlyukasztásában hagyott nyomot.

A kiüresedett ipari épületek hasznosítása sok esetben kihívást jelent. A termelés technológiáját lekövető kötött szerkezetek monumentális jellegükből fakadóan egyedi karaktert képviselnek. A szigorodott funkcionális, energetikai, hőtechnikai, és tűzvédelmi követelmények kielégítése ennek a karakternek a rovására mehet. A ránk maradt terek nagy része ily módon fedett köztérként könnyebben értelmezhető. A Kelesztés fesztivál építészeti szempontból egy térkísérlet. A tervezés során felmerült kérdések releváns megválaszolását a terek kipróbálásában kerestük. A rövidtávú hasznosítás helyeit minimális építészeti eszközökkel jelöltük ki, ami egyaránt szerepet játszik a használhatóságban és a brand építésében is.

Központi tér

Az épületek által közrefogott központi tér elsődleges helyszíne a programoknak. Egyfelől ez a tér rendelkezik a legnagyobb befogadóképességgel, másfelől összekapcsolja a két ikonikus, a malomiparnak emléket állító malom és siló földszinti terét. Víziónk, hogy a terület fásított köztérként rákapcsolódik a tervezett Duna-parti sétány telek mellett meghúzott vonalára. A rövidtávú hasznosítás fő színterének a siló adott hátteret, melynek homlokzata vetítési felületként is működik.

Kistér – nagytér

A nyitott központi tér mellett első körben egy kisebb és egy nagyobb tér járható be. A malom magasföldszintjén leválasztott 200 m2-es kis tér szerepe a történeti szerkezet bemutatása, kisebb előadások, workshop foglalkozások, installációk helyszíne. A nagy tér a siló csarnok tere. A 700 m2 szabad terület előadásra, koncertre, piacra, kiállításra, térinstallációra, rendezvényre hasznosítható.

Kapu – függöny

A siló szabad homlokzatának három ablaknyílását megnyitottuk. A siló belső tölcséres tere vizuálisan bevonódik a központi tér világába. A türkizkék függöny a bejárat kijelölésére szolgál, emellett az arculat meghatározó elemévé válik. Az épület nyílásait zárt állapotban polikarbonát táblák fedik, amelyeken átsejlik a siló tölcsérek sorozata.

Karzat – lépcső

A siló csarnokterébe lépve a lépcső pihenőjére érkezünk, ahonnan átlátni a monumentális háromhajós teret. A karzatról két irányba lépcső fut le a pinceszintre. A lépcső az alsó szinten kijelöli a rendezvényeket kiszolgáló pult területét, ezáltal ez is központi helyzetbe kerül, illetve a teret két külön használható részre osztja.