A Száva partján található telek közvetlen környezetében számos fejlesztés valósul meg a közeljövőben. A Városi Galéria tervezett fejlesztésével, valamint az egykori Vámház épületének újjáépítésével a telek közvetlen szomszédai teljesen átalakulnak. A változékony városi szövet adta bizonytalan helyzet, egy környezetével interakcióba lépő és aktívan kommunikáló építészeti választ alapozott meg.
Célunk volt egy egyértelmű és funkcionálisan tiszta rendszer kialakítása, amely képes reagálni a kiíró által megfogalmazott művészeti oktatás gyorsan változó igényeire. A moduláris alaprajzi struktúrát négy részre bontottuk, az egyes egységeket a telek geometriához igazítva, egymástól széthúzva rendeztük el. Ennek eredményeként a tömbök között 4 irányú vizuális kapcsolattal rendelkező légüres tér alakult ki: közlekedő és közösségi tér, amely különböző szinteken csatlakozik a telket körülvevő heterogén térfalakhoz. A 4 funkcionális tömb szigorú és moduláris rendszerét egy otthonos és vibráló közösségi tér egészíti ki. A Száva irányába az épület tartja a Karađorđeva utca mentén kialakult szigorú térfal vonalát, a rendszer a telekbelső felé haladva lazul fel. Az egyszerű tömegek komponálásának és egymáshoz viszonyított helyzetének köszönhetően minőségi külterek alakultak ki: fogadó tér, anyagmozgatáshoz szükséges rakodó öböl, műhelyudvar és támfalon vezető sétány bővületeként kialakuló tetőterasz.
Az elsődleges építészeti megjelenés szoros leképezése a belső és külső téri elrendezést is meghatározó építészeti koncepciónak. A monolitikus egységek egymáshoz viszonyított helyzete reprezentálja a kőbányákban kitermelt hatalmas tömbök hasítása utáni pillanatot. A köztes terek barlangként működve hoznak létre otthonos tereket, izgalmas megnyitásokkal a kültér irányába. A tömbökön belül, az alkotás tereiben az opálüveg homlokzatburkolatnak köszönhetően diffúz fénnyel teli terek alakulnak ki, finomítva a vizuális kapcsolatot az épület környezetével, segítve a koncentrációt és az alkotás folyamatát. A műhelyek sallangmentes belső terei nagyfokú flexibilitást tesznek lehetővé, amelyet támogat a tömböket kívül és belül borító moduláris homlokzati, illetve válaszfal rendszer. Ellentétpárként szemben áll egymással a közösségi terek gazdag és dinamikus téri világa és a tömbökben lévő nyugodt alkotótér. Az épület elsődleges megközelítésének szánt tetőszint szándékosan nem dominálja környezetét, a sétány bövületeként kert formájában várja a hallgatókat és látogatókat.
A tördelt tömegalakítás eredményeként az egyes tömbök között, különböző minőségű külterek alakulnak ki, differenciálva a teher és személyforgalomat. Az elsődleges gyalogos és kerékpáros kapcsolat a rakparti Karađorđeva utca szintjén található. A telek sarkán a tömeg visszalépésével kialakuló kisebb városi tér egyaránt fogadja a déli lépcső és lift forgalmát, valamint bejáratot képez az egyetem épületét a Városi Galériával összekötő történelmi barlangrendszer számára. Az autó és teherforgalom az egykori Vámház és az egyetemi épület között létesített szervízúton valósul meg, egyszerre kiszolgálva mindkét épület igényét. A tanárok részére fenntartott parkolók a -1 szinten találhatóak. A főbejáratnál található biciklitárolókon túl a parkoló szinten, fedett és védett helyen további biciklitárolók kerültek elhelyezésre. A teherforgalom számára az északi oldalon kialakított rakodó öböl közvetlenül elérhető a földszintről, ahonnan az emelőplató segítségével lehetővé válik az anyagmozgatás a pince és vezérszint között. Az épület főbejárata a támfal felső szintjén vezető sétány bővületeként kialakított tetőszint. A különálló tömbök magasságukkal alkalmazkodnak a támfal szintjéhez, így erősítve a kapcsolatot a Városi Galéria és az egyetem épülete között. Az egyetlen tetőszinten megjelenő tömeg kávézót és kiállítóteret tartalmazó pavilonépületként fogadja a hallgatókat és látogatókat egyaránt.
Kenéz Gergely, Szántó Hunor, Varga Katalin, Mattia Mattiuzzi, Matteo Fontana
nyílt tervpályázat - megvétel
Belgrád, Szerbia
nyílt tervpályázat - megvétel
Belgrád, Szerbia
A Száva partján található telek közvetlen környezetében számos fejlesztés valósul meg a közeljövőben. A Városi Galéria tervezett fejlesztésével, valamint az egykori Vámház épületének újjáépítésével a telek közvetlen szomszédai teljesen átalakulnak. A változékony városi szövet adta bizonytalan helyzet, egy környezetével interakcióba lépő és aktívan kommunikáló építészeti választ alapozott meg.
Célunk volt egy egyértelmű és funkcionálisan tiszta rendszer kialakítása, amely képes reagálni a kiíró által megfogalmazott művészeti oktatás gyorsan változó igényeire. A moduláris alaprajzi struktúrát négy részre bontottuk, az egyes egységeket a telek geometriához igazítva, egymástól széthúzva rendeztük el. Ennek eredményeként a tömbök között 4 irányú vizuális kapcsolattal rendelkező légüres tér alakult ki: közlekedő és közösségi tér, amely különböző szinteken csatlakozik a telket körülvevő heterogén térfalakhoz. A 4 funkcionális tömb szigorú és moduláris rendszerét egy otthonos és vibráló közösségi tér egészíti ki. A Száva irányába az épület tartja a Karađorđeva utca mentén kialakult szigorú térfal vonalát, a rendszer a telekbelső felé haladva lazul fel. Az egyszerű tömegek komponálásának és egymáshoz viszonyított helyzetének köszönhetően minőségi külterek alakultak ki: fogadó tér, anyagmozgatáshoz szükséges rakodó öböl, műhelyudvar és támfalon vezető sétány bővületeként kialakuló tetőterasz.
Az elsődleges építészeti megjelenés szoros leképezése a belső és külső téri elrendezést is meghatározó építészeti koncepciónak. A monolitikus egységek egymáshoz viszonyított helyzete reprezentálja a kőbányákban kitermelt hatalmas tömbök hasítása utáni pillanatot. A köztes terek barlangként működve hoznak létre otthonos tereket, izgalmas megnyitásokkal a kültér irányába. A tömbökön belül, az alkotás tereiben az opálüveg homlokzatburkolatnak köszönhetően diffúz fénnyel teli terek alakulnak ki, finomítva a vizuális kapcsolatot az épület környezetével, segítve a koncentrációt és az alkotás folyamatát. A műhelyek sallangmentes belső terei nagyfokú flexibilitást tesznek lehetővé, amelyet támogat a tömböket kívül és belül borító moduláris homlokzati, illetve válaszfal rendszer. Ellentétpárként szemben áll egymással a közösségi terek gazdag és dinamikus téri világa és a tömbökben lévő nyugodt alkotótér. Az épület elsődleges megközelítésének szánt tetőszint szándékosan nem dominálja környezetét, a sétány bövületeként kert formájában várja a hallgatókat és látogatókat.
A tördelt tömegalakítás eredményeként az egyes tömbök között, különböző minőségű külterek alakulnak ki, differenciálva a teher és személyforgalomat. Az elsődleges gyalogos és kerékpáros kapcsolat a rakparti Karađorđeva utca szintjén található. A telek sarkán a tömeg visszalépésével kialakuló kisebb városi tér egyaránt fogadja a déli lépcső és lift forgalmát, valamint bejáratot képez az egyetem épületét a Városi Galériával összekötő történelmi barlangrendszer számára. Az autó és teherforgalom az egykori Vámház és az egyetemi épület között létesített szervízúton valósul meg, egyszerre kiszolgálva mindkét épület igényét. A tanárok részére fenntartott parkolók a -1 szinten találhatóak. A főbejáratnál található biciklitárolókon túl a parkoló szinten, fedett és védett helyen további biciklitárolók kerültek elhelyezésre. A teherforgalom számára az északi oldalon kialakított rakodó öböl közvetlenül elérhető a földszintről, ahonnan az emelőplató segítségével lehetővé válik az anyagmozgatás a pince és vezérszint között. Az épület főbejárata a támfal felső szintjén vezető sétány bővületeként kialakított tetőszint. A különálló tömbök magasságukkal alkalmazkodnak a támfal szintjéhez, így erősítve a kapcsolatot a Városi Galéria és az egyetem épülete között. Az egyetlen tetőszinten megjelenő tömeg kávézót és kiállítóteret tartalmazó pavilonépületként fogadja a hallgatókat és látogatókat egyaránt.
A funkcionális kapcsolatok kialakításnál egyszerűségre és tisztán olvasható rendszer kialakítására törekedtünk. A termek és műhelyek tömbjei által közrezárt közlekedő, nyúlványainak köszönhetően kiszolgál minden épületrészt. A függőleges közlekedő központi elhelyezéséből fakadóan hatékonyan képes ellátni a személy és teherforgalmat egyaránt. Az egyes tanszékek különböző szinteken helyezkednek el. Pinceszinten és földszinten a Szobrász Tanszék, az első emeleten a Festő Tanszék, a második emeleten pedig a Grafika Tanszék található. A szintenkénti belmagasságok az egyes tanszékek igényeihez igazodnak. Az alaprajzi rendszer traktusmélységéből adódóan az egyes műtermek és a közösségi térré bővülő közlekedő között egy kiszolgáló sáv biztosítja az átvezetést. A földszint és a nagy belmagassággal rendelkező pince közé egy félszinti gépészeti és parkolószint került. A szobrászati műhelyeket tartalmazó pinceszint egy támfalakkal határolt belső udvarral bővül. A tetőszinten egy kávézót, multifunkciós termet és kiállító teret tartalmazó épülettömeg került. Az épület feltárása és megközelítése kettős. Az egyetem épülete a földszintjén egy városi előtér míg a tetőszinten kert fogadja a hallgatókat. Az épületet délről, a fenti sétányt és rakparti sávot összekötő, újonnan megvalósuló lépcső és ferde lift határolja. Lehetőség nyílik a lépcső egyik köztes pihenőről az 1. emeletre történő érkezésre is, tovább gazdagítva a térbeli kapcsolatokat.
Az építés logikája követi az egyszerűségre és moduláris rendszerre épülő koncepciót. A műhelyeket magukba foglaló tömbök, előregyártott beton pillérből és körüreges födémpallóból készülő rendszere gyors és hatékony kivitelezést tesz lehetővé. A blokkokat kül- és beltérben egyaránt körbeölelő függönyfal meghatározza a tömbökön belüli válaszfalak rendszerét is. A raszterben egyaránt elhelyezhetőek a külvilág felé homogenitást eredményező opálüveg panelek, nyílászárók, gépészeti átvezetések. A közösségi terekben alkalmazott CLT panelek követik az előregyártott építési logikát ugyanakkor a természetes anyaghasználat miatt ellenpontot is jelentenek a műhelyek letisztult anyaghasználatával szemben. A tömbök között kialakuló közösségi tér, a műhelyek világával ellentétben, közvetlen vizuális kapcsolatban áll környezetével. Az épület tetején közösségi kert található, ahol egymást váltják a burkolt és a tömbök tetején található zöldfelületek.